Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 6 (154. szám) - Az ülésnap megnyitása - A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelem kormányzati és társadalmi teendőiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VERES JÁNOS (MSZP):
1139 munkaerőellenőrzésekről, de a munkanélküliek ellenőrzéséről sem. Mi indokolja ezt? A z, hogy akik vétlenek, azok is szervezetten lépnek fel az állammal, ilyen módon a társadalommal szemben. Ki szeretném még emelni azt, hogy ehhez a folyamathoz még az is fontos - és nem bántani akarom a bíróságokat, amikor azt mondom , hogy az is átgondola ndó, milyen ésszerű időn belül történnek a döntések, mert ha elhúzódnak ezek az időszakok a bírósági döntések tekintetében, azok újabb nagy értékű csalásokra indukálják az elkövetőket. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Én is köszönöm. Szól ásra következik Veres János úr, Magyar Szocialista Párt, szólásra készül Tulok András úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót Veres János úrnak. DR. VERES JÁNOS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttem szólók már töb b szempontból megvilágították a feketegazdaság kifejezés tartalmát, működésének bizonyos vonatkozásait, az eredeti lépések és szándékok nézőpontoktól függően eltérő értelmezését. Én azzal a kérdéskörrel szeretnék foglalkozni, hogy a gazdasági átalakulás kö zepette vajon mindent megtettünke annak érdekében, hogy a működésükben és jövedelemfelhasználásukban szabálytalan, a közteherviselést nem vállaló gazdasági tevékenységek száma csökkenjen; csökkenjen azáltal, hogy egyrészt a korábbi illegális szereplők sza bályosan működő gazdasági szereplőként vesznek részt a forgalomban, másrészt hatósági kényszerek miatt megszüntetik a szürke- vagy feketegazdaságban folytatott tevékenységüket. A téma kapcsán talán nem érdektelen annak hangsúlyozása, hogy az első megoldás fontosabb, gazdaságilag racionálisabb, még ha nehezebb is, mint a második. Jobb megoldás, mert a szabályosan működő gazdaságba átvitt teljesítmény egyrészt növeli a GDPt, a legális foglalkoztatást, a közteherviselésben részt vevők számát, és az általuk vi selt közterhek ennek révén több alany között oszlanak meg. E vitathatatlan társadalmi előnyök ellenére elég nehéz olyan módszereket és eszközöket érvényesíteni a jogszabályalkotásban, amelyek ezt a kívánt hatást biztosítják. A társasági adó 18 százalékos k ulcsának meghatározása 1995ben radikális változást indított el az ezen adó szerint adózók körében. Ezt megfizethető, kibírható mértékű adóztatásnak ítéli a reálisan gondolkodó többség. Az 1995. évben ezen jogcímen befizetett adótömeg nagyságának méltatásá tól most, e helyen eltekintek, mivel a tényleges eredményekre korrigált, pontosított adót csak a májusban esedékes végleges adóbevallások feldolgozása után lehet megállapítani. Csak néhány hónapos tapasztalatok vannak ugyan mögöttünk, de a devizatörvény és végrehajtási rendeletei hatására szintén tapasztalható, hogy a devizaforgalom a legális forgalmazóknál erősödik, a feketekereskedelem e tekintetben is visszaszorulóban van. Az elmúlt két év tapasztalatai között azonban negatívumok is vannak. Igen zavaró v olt, hogy '95ben az adótörvényben fellelt, illetve belemagyarázott kiskapuk megszüntetése nem a lehetséges legrövidebb parlamenti eljárással történt meg. Az 1995. évben, úgy vélem, sikeres törvénymódosítások születtek az egyik legjobban kedvelt feketetevé kenység szabályozásában, a magas adótartalmú termékek forgalmazásában. Megszüntettük a htoszőkítés problémáját, amit az a tény sem kisebbít, hogy a kompenzáció körül kialakult anomáliák ma is fellelhetők. A jövedéki biztosíték bevezetett rendszere a koráb ban mármár kaotikus állapotok tisztázásához nagyban hozzájárult a jövedéki termékek forgalmazásánál. A továbblépés érdekében e területen célszerűnek látszik megvizsgálni az eddig alkalmazott zárjegy helyett az adójegy bevezetését. Nehezen érthető, hogy ez zel párhuzamosan miért nem volt figyelmesebb az eljáró hivatal és annak dolgozói a halasztott vámfizetés felhasználásával elkövetett nagy értékű visszaéléseknél. Úgy vélem, e jogalkotási és jogalkalmazási tapasztalatokon túl érdemes szólni néhány mondatot arról a tényről is, hogy meglehetősen csekély a visszatartó hatása az olyan büntető ügyekben hozott ítéleteknek, amelyek az okozott kár nagyságához képest még egy százalékos kártérítési mértéket sem
