Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 6 (154. szám) - Az ülésnap megnyitása - A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelem kormányzati és társadalmi teendőiről szóló politikai vita - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
1116 Nem a helyéről szól képviselő úr, hanem a pulpitusról, mint előre írásban jelentkezett, kérem, fáradjon a pulpitusra. SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP) : Kösz önöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelemről egykét gondolat. Régi mondás szerint fejétől bűzlik a hal. Ez esetben a hal az a főtisztviselő, aki 16 millióra plusz még kettőt kap, csupán azért, mert mu nkahelyet cserél. Ugyanakkor egy rendőr annyi béremelést kap, amit az adó éppen elvisz. Most nem is beszélek az inflációról. Akkor vajon ennek a rendőrnek a felesége hol fogja megvenni a gyerek cipőjét? Véleményem szerint a KGSTpiacon, és nem is fog száml át kérni. Hiszen ő is tud számolni és tisztában van azzal, amivel mi is: csak így tudja túlélni az inflációt és a méltatlanul alacsony keresetet. Innen kezdve mi jogon beszélünk arról, hogy ki fog a törvénynek érvényt szerezni? Jogunk az van: de érdemese az ilyen törvényeknek érvényt szerezni, amelyek csak a feketegazdaságot gerjesztik? Amíg az országban dúl a pénzügyi anarchia, amíg az adóterror elviselhetetlen terheket ró a gazdaságra és a lakosságra, addig itt rend nem lesz. Csak APEHszankciók lesznek, mint ahogy most is vannak. Száz éve a félanalfabéta földműves, kis- vagy középbirtokos, akit akkor nem becéztek vállalkozónak, nem kényszerült arra, hogy ilyesmiről gondolkozzék. Adóíve egyszerű és áttekinthető volt. Az adózás haszonélvezője a köz volt, n em pedig a kiemelten dotált pénzügyi, adóügyi apparátus. Mi volt még akkor? Nagyobb ország, kisebb adóteher, kevesebb adószakértő és dinamikusan kibontakozó kapitalizmus, elsősorban az értékek létrehozóit preferálta, nem pedig a harácsszedőket. Most a gazd aság fuldoklik a pénzügyi maffiák szorításában. A havonta történő rendeletmódosításoktól, a bürokraták packázásától, s nem utolsósorban a külföldi áruk dömpingjétől, amivel szemben a magyar gazdaság nem lett megfelelően felkészítve, illetve megvédve. (12.0 0) Kérdés, hogy ezt egyáltalán akartáke az illetékesek. Amíg egy törvényt nem ért meg egy magyar ember, a szakértőnek kell magyarázni, addig az nem lehet demokratikus, ezáltal nincs is jogbiztonság. Ezt a különböző gazdasági erők harácsolásra használják k i; lásd a jogtalan forgalmiadóvisszaigénylést. A másik oldala ennek az, hogy az APEH nem fizeti ki időben a forgalmi adót. Már mondtam, hogy adózás szempontjából a jobbágynak kevesebb terhe volt, mint a XXI. század felé ballagó szabad magyar polgárnak. Mé g a török adószedő sem vett el a termésből 92 százalékot, hiszen tudta, hogy újra kell termelni, nálunk pedig ez történik: a közterhek a termelés körülbelül 90 százalékát élik fel. Tehát érdemes adót csalni és kijátszani a tbkötelezettségek teljesítését. A magyarok e tárgyban évszázados gyakorlattal rendelkeznek. De visszatérek a jobbágynosztalgiához. A jobbágynak nem kellett botladoznia az adótörvények dzsungelében, az alig megtalálható országúton, mely manapság amúgy sem annyira széles, mint amennyire a költő látta. Manapság ez az út inkább kanyargós, nyomvonala cikcakkos, áttekinthetetlen, ésszerűtlen. Megdöbbenve olvasom: a háttéranyagban az egyik okként az alkalmazottnak nyújtott vásárlási kedvezményt jelöli meg a szerző, és nem szégyellte magát, láts zik, hogy egy bürokrata egy íróasztalnál megint nem gondolkodott, hanem csak írt. Próbáljuk kitalálni, egy elhagyott olajvonat árát mikor fogja elérni a kedvezményes juttatás? Ha az ilyesmit már felszámolták, csak akkor mutogassanak a munkásokra. A gazdasá gban feltétlenül szükség van a jogbiztonság megteremtésére. Ezt nem helyettesítheti a mindenkori pénzügyminiszterek rögtönzési leleménye és törvényalkotó dühe, sem pedig a kormány csomagolástechnikai jártassága. A csomagokban úgyis csak keserűség van, na n em olyan, amit
