Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
111 vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/1805. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1805/811. számon kapták kézhe z képviselőtársaim. Megadom a szót Kuncze Gábor belügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy idézettel szeretném kezdeni hozzászólásomat. Szokás a Házban klasszikusokat idézni, é n nem feltétlenül ezt teszem - bár nem tudhatjuk , mert Kövér Lászlótól szeretnék idézni. Kövér László képviselőtársunk, amikor Balsai István képviselő úr törvényjavaslatát tárgyaltuk, azt mondta, hogy ez egy olyan ügy, amely során rosszabb vagy még rossz abb megoldásokat találhatunk. Azt gondolom, hogy ennek a kérdéskörnek a rendezési kísérletei igazolják Kövér Lászlónak ezt a megállapítását. Hadd idézzem fel, hogy milyen kísérletek történtek annak az ügynek a megoldására, amelyre tulajdonképpen 1990ben k ellett volna sort kerítenünk, ennek leginkább akkor volt itt az ideje. Az első kísérlet éppen 1990ben történt, Demszky Gábor és Hack Péter terjesztettek önálló indítványt a parlament elé. Ennek tárgysorozatbavételére azonban akkor nem került sor. Ezután született egy kormányjavaslat, amelynek a tárgyalása ugyan megkezdődött, de a későbbiek során ennek befejezésére nem került sor, a kormány akkor ezt a javaslatot visszavonta. Ezután született olyan önálló képviselői indítvány, amely csak a parlamenti képvi selőkre korlátozta volna az átvilágítást, erre a körre terjesztette volna ki az átvilágítási törvény hatályát. Ezután Fodor, Király, Pozsgay, akkori képviselő urak egy olyan javaslatot terjesztettek elő, amely az ezzel a kérdéskörrel kapcsolatos összes ira tot 90 évre zárolni kívánta volna. Ezután hozta meg az előző parlament 1994ben, egyik utolsó törvényeként azt a törvényt, amelynek a végrehajtása tulajdonképpen megkezdődött, és bizonyos elemeinek végrehajtása jelenleg is folyik, azt a törvényt, amelyet v iszont az Alkotmánybíróság több ponton alkotmányellenesnek talált. Ennek az alkotmányellenes helyzetnek a kiküszöbölésére, az ezzel kapcsolatos törvény megalkotására 1995. szeptember 30át jelölte meg a parlament számára, azonban a parlamenthez a kormány r észéről nem érkezett meg a megfelelő javaslat. Ezt, ha tetszik, a kormány részéről, ha tetszik, a magam részéről sajnálatosnak tartom. Eközben született meg Balsai képviselő úr javaslata, aki figyelembe véve azt, hogy a határidő már nem teljesülhet, kísérl etet tett arra, hogy választ adjon az Alkotmánybíróság által kifogásolt részekre. Az ő törvényével kapcsolatban vitát folytatott az Országgyűlés, azonban végül a részletes vita lefolytatására nem került sor. Időközben elkészült és benyújtásra került a korm ány javaslata. Tulajdonképpen nekünk most az a feladatunk, hogy amikor e törvényről tárgyalunk és ezt a törvényt meghozzuk, rendezzük a rendszerváltás adósságát ezen a területen, tudva azt, hogy igazán jó, hibátlan megoldások e kérdéskör teljes körű rendez ését illetően valóban nem lehetségesek - ezért értettem egyet Kövér László kijelentésével. Hogy csak egy erkölcsi dilemmát említsek, ez a törvény az ügynökökre vonatkozik, és valóban, immáron hat éve nem tudtunk mit tenni azzal a kérdéskörrel, hogy vajon m i van azokkal, akik például zsarolással arra kényszerítettek valakit, hogy aláírja a beszervezését, vagy esetleg a későbbiek során ilyen jellegű tevékenységet kifejtsen. Hangsúlyozom persze, hogy voltak olyanok, akiket erre nem kellett zsarolással rákénysz eríteni. Nekünk tehát most itt van a lehetőségünk arra, hogy ezt a kérdést véglegesen rendezzük azokon a pontokon, ahol ez most már lehetséges - mondhatnám, hogy most még lehetséges. A kormány előterjesztése ezzel a szándékkal készült, és valóban megteremt i a végleges rendezés lehetőségét olyan értelemben, hogy mindazokat a kérdéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság felvet, illetve amelyeket az Alkotmánybíróság kifogásol, igyekszik megválaszolni. Most majd önök el fogják dönteni, hogy ezekről a válaszokról m i a véleményük. Az azonban kétségtelen, hogy a törvény benyújtásával megteremtődött annak a lehetősége, hogy mindazokon a pontokon, ahol az Alkotmánybíróság kifogást emelt, és ahol ezek miatt jelenleg az átvilágítás nem tud megfelelő ütemben haladni, a par lament megállapítsa azt a szabályt, amelyet helyesnek tart, és amelyről úgy gondolja, hogy kifejezi nemcsak a parlament akaratát, hanem a társadalom vélekedését is ebben a körben.
