Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 6 (154. szám) - Az ülésnap megnyitása - A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelem kormányzati és társadalmi teendőiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TARDOS MÁRTON, az SZDSZ
1091 az átláthatóság hiánya miatt felmerül, hogy valami suskus van a dolgok mögött, nem tisztességes a munka. Van egy másik fontos terület, amely ugyancsak feketegazdasági terület, és amel y elsősorban a járadékköteles termékek forgalmával kapcsolatos. Ez a olajszőkítésnek, az alkoholtermékek forgalmazásának az az útja, ahol az állampolgár örömmel vásárol esetleg olcsóbban, és ezáltal jelentős törvénysértések következnek be nagy üzleti akció k keretében. Jelentős, nagy forgalmú feketeüzletek történnek. Van a forgalomnak, a feketetevékenységnek egy harmadik területe, amely nagyon általános, és amelyről azt feltételezhetjük, hogy a 10 millió magyar állampolgár mindegyike valamilyen mértékben éri ntve van benne. Ez az, amikor egy lakatos szolgáltatásait igénybe vesszük anélkül, hogy számlát kérnénk, vagy amikor a cipőnket javíttatjuk és nem kapunk számlát. Ilyenkor az illetékes személyek és gazdálkodók nem fizetik be az államkasszába a két és félsz eresét ennek a pénznek, amelyet normális körülmények között a törvényes előírások szerint be kellene fizetni. Ennek a speciális tömeges feketegazdasági tevékenységnek egy nagyon sajátos köre az önfoglalkoztató vállalkozók köre, akik ilyen szolgáltatásokat rendszeresen nyújtanak. Azt gondolom, hogy most, amikor arról beszélünk, mit tegyünk a feketegazdaság visszaszorítására, világosan tudnunk kell, hogy ezzel a három körrel különböző módon kell foglalkoznunk. Az első két körben az állami szigornak, a jól sza bályozottságnak, az ügyészség, a rendőrség és a bíróságok tevékenysége megjavításának hallatlanul nagy szerepe van. A harmadik körben más eszközökkel kell elérnünk, hogy a feketegazdaság visszaszoruljon. Ezt a különbséget világosan meg kell fogalmaznunk. Miről van szó a harmadik körben? Arról, hogy csak akkor érünk el sikereket, ha a gazdasági kényszert szerény mértékben, az ösztönzést erőteljes mértékben használjuk arra, hogy érdemes legyen elkerülni a feketegazdaság használatát. Tehát amíg az első terüle teken a szigoré, addig a második területeken az ösztönzésé a meghatározó szerep, és ez egészen más típusú fellépést követel. Azt gondolom, ezután rátérhetek arra, hogy melyik az a hét legfontosabb kérdés, amelyben a kormánynak lényeges javaslatokat kell te nnie arra, hogy a feketegazdaság növekvő szerepe a gazdaságban megszűnjön, és egy elfogadható mértékű feketegazdasági tevékenységgé szoruljon vissza. Az első terület, amit említeni szeretnék, az informatika. Lehetetlen helyzet az, amikor a vállalatok, a sz emélyek jövedelmi, tevékenységi köréről pontatlanok az információk, az egyes fontos állami szervek - legyen az adóhivatal vagy vámhivatal - számára megszerzett adatok a másik szerv számára nem közvetlenül áttekinthetők és átláthatók. Nem tudják azt, hogy f antomcéggel vagy tényleges céggel vane dolguk, amikor nagyvolumenű üzletekben könnyítést, törvény szerint jogos könnyítést kérnek maguknak, de csak akkor, ha tényleges forgalom van az akció mögött, de azt ellenőrizni nem tudják. Ezért egy olyan egységes i nformatikai rendszert kell kiépíteni a statisztikai hivatal, az állami szervek együttműködése alapján, amire a mai körülmények között a lehetőség könnyedén rendelkezésre áll, mert ma nincs az országban nagy számítógéprendszerben hiány. Amiben hiány van, az az, hogy rendszerszervezők még nem tudták teljesen áttekinteni ezt a kört, nem tudtak olyan rendszert kidolgozni, amely egységes információcserét tesz lehetővé, és be kell vallani, hogy ennek is vannak jogi, gazdasági akadályai, hiszen ugyanakkor, amikor az információáramlást biztosítani akarjuk, nem feledkezhetünk meg az emberi jogokról, a titokszabályokról. De úgy gondolom, hogy e két ellentétes érdek érvényesítése lehetséges és megoldható a társadalmi fejlődés és a társadalmi nyugalom érdekében. A másod ik kérdéskör a bíróságok, rendőrségek, az ügyészség és az ellenőrzéssel foglalkozó hatóságok tevékenységének megjavítása. Ez sok mindent követel egyszerre. Követeli azt, hogy ezen szervek anyagi ellátása javuljon, amiben az ott dolgozók fizetését is értem, de nemcsak egyedül a fizetést, hanem a működési feltételek javítását, és ugyanakkor azt is, hogy az ezeken a helyeken érvényben lévő szervezetiműködési szabályzatok sokkal szigorúbbak legyenek, jobban ellenőrizzék
