Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 5 (153. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
1067 Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitájának zárszavát azzal az örvendetes megállapítással kell kezdenem, hogy a vita során a vita résztvevői nem kérdőjelezték meg a rasszista motívumú bűncselekményekkel szembeni határozott fellépés szükségességét. Ez mindannyiunk számára és az ország közvéleménye számára is azt jelzi, hogy a magyar törvényhozás is elfogadja azokat az értékeket, amelyek az európai nemzetek jogalkotását vezérlik. A törvényjavaslat parlamenti vitája valamennyiünket meggyőzhetett arról, hogy a Magyar Országgy űlés tisztában van azzal, hogy kontinensünk és hazánk XX. századi történetére, valamint a szomszédunkban lezajlott közelmúltbéli szörnyűségekre tekintettel nem szemlélheti tétlenül a faji, etnikai gyűlölködés újjáéledő formáit. Mindannyiunk számára öröm és megelégedettség, hogy a vitában részt vevő képviselők nem a jelenség létét vagy nem létét taglalták, nem a jelenség kiterjedettségét vitatták - itt ugyanis nem erről van szó. A történelem megtanított bennünket arra, hogy a rasszizmus visszaszorítása terén nem lehet megvárni, amíg az egy bizonyos szintet elér - ha akkor akarunk beavatkozni, az már késő. A törvényjavaslat vitája során természetesen számos kérdésben összeütköztek az álláspontok és a vélemények. Ez korántsem meglepő módon azokat a tervezett té nyállásokat érintette, amelyek a rasszizmus, a faji, etnikai gyűlölet visszaszorítása nevében és érdekében más alapjogok, így a gyülekezési jog, az egyesülési jog, illetve a véleménynyilvánításhoz való jog korlátozását helyezték kilátásba. A kormány a törv ényjavaslat vitája során arra törekedett, hogy az alkotmányosság követelményének megfelelő szabályozás jöjjön létre, és hajlandó volt arra, hogy olyan szempontokra is figyelemmel legyen, amelyek a törvényjavaslat kidolgozása során kevésbé kerültek előtérbe . Például a gyülekezési jog korlátozását tartalmazó 6. § (2) és (3) bekezdésének az elhagyását a kormány tudomásul vette; ám továbbra sem lát semmi kivetnivalót abban, hogy súlyosabb büntetőjogi felelősséggel tartozzanak azok, akik olyan rendezvényt szerve znek, ahol nemzeti, faji vagy etnikai csoportokkal szemben gyűlöletre uszítanak. A józan ember számára nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű cselekmények veszélyessége meghaladja azt az esetet, amikor valaki egyénileg uszít gyűlöletre, még akkor is, ha ezt ny ilvánosan teszi. A kormány azért vette tudomásul e rendelkezés elhagyását, mert elfogadta azt az érvet, hogy egy ilyen új szabály beiktatása utólag felmentést adhat a hatósági tétlenségre, azt sugallhatja, mintha a rasszista motívumú cselekmények üldözésér e nem lett volna korábban jogi lehetőség. A törvényjavaslatnak az egyesülési jog megsértésére vonatkozó rendelkezését is érte kritika. Képviselőtársaim közül többen azt tartották aggályosnak, hogy a társadalmi szervezet fogalmát túlságosan tágra vonja a tö rvényjavaslatban szereplő értelmező rendelkezés. Volt olyan vélemény is, hogy a társadalmi szervezetek nem azonosíthatók a bűnbandákkal, amelyekkel szemben a szervezett vagy a gazdasági bűnözés elleni szabályok megalkotása során kell fellépni. Való igaz, h ogy a különféle bűnbandák között vannak különbségek. Vannak olyan bűnöző csoportok, amelyek nyilvánvalóan nem azért hoznak létre szervezetet, hogy megjelenjenek a nyilvánosság előtt, hogy regisztráltassák magukat, hanem elemi érdekük éppen az, hogy szervez etük titokban maradjon. Ilyenek a rablások vagy a kábítószercsempészés elkövetésére létrehívott bűnbandák. És vannak más bűntettek, ezek között szerepelnek tipikusan a rasszista motívumú bűncselekmények elkövetésére szerveződő csoportok, amelyek éppen azé rt kívánnak társadalmi szervezetként megjelenni, hogy éljenek a legalitás, a legalizálás adta lehetőségekkel, a tagok és maga a szervezet részére biztosított nagyobb nyilvánossággal, a politikai életben való részvételt garantáló jogosítványokkal. (17.30) E zért, míg a gyülekezési joggal visszaélés büntethetőségének szűkítésére irányuló indítványt a kormány támogatta, nem tudtunk azonosulni azzal a véleménnyel, amely e büntetőjogi tényállás elhagyását kívánta. Álláspontunk az, hogy a bűncselekmények elkövetés ére létrehozott, közöttük a gyűlöletre uszító, illetve egyes csoportok elleni gyűlöletből fakadó erőszakos cselekményeket elkövető csoportokra - mégha magukat társadalmi szervezetnek nevezik is - nem vonatkozhat az alkotmány által garantált
