Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 5 (153. szám) - Balsay István (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - "Amit szabad Jupiternek...?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
1043 kedvezményi mértékek változtak ugyan, mégis az adókedvezmény célja elvitathatatlanul a tényleges adakozás elősegítése volt és marad továbbra is. Az alapítványi adókedvezmények a jogalkotó szándéka szerint akko r vehetők igénybe, ha az adakozás valóban önzetlen, és nemcsak az adómegkerülést célozza. Az ez ügyben '9495ben hatályos törvény - amit az előző kormány javaslatára az előző Országgyűlés fogadott el - ezt úgy fejezte ki, hogy a meghatározott társadalmi c élok mellett akkor jár a kedvezmény, ha: "az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalási pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy juttatása érdekében adják". Az anyagi jogi törvény tehát kellő módon kifejezte az önzetlenséget. Ugyanez a rendelkezés a '96tól hatályos törvényben is megmaradt. Az államkötvényekkel kapcsolatos konstrukcióval való összehasonlítást tekintve szeretném leszögezni, hogy az állampapírok kedvezményének "okos" kihasználása nem hasonlítható össze a mostani esetekkel, ugyanis azok a konstrukciók kivétel nélkül tényleges, kés őbb keletkező jövedelmekről, az állampapírok kamatáról való lemondással jártak együtt, amelyhez valóságos pénzintézeti hitelnyújtás is társult, s az állampapírok megvásárlása is ténylegesen megtörtént. Más kérdés, hogy a költségvetés érdekeivel szemben áll ó eredményt szült ezeknek a papíroknak az ilyen áron történő értékesítése. Ezért is történt meg sürgősséggel a kedvezmény megszüntetése. Más a helyzet azonban a '95ben már tömegesen színlelt ügyletekre alapozott alapítványi, egyesületi konstrukcióknál, am elyeknél a közérdek jelmezébe öltöztetve valójában az úgynevezett adakozó és az ötletgazda személyes gazdagodását szolgálja a mások által befizetett adók visszaigénylése. Nehéz volna azt állítani, hogy az állampolgárok jóhiszeműen csatlakoztak a piaci való ságtól elrugaszkodott hozamokat ígérő ügyletekhez. Az ugyanis a jóhiszemű polgárnak is feltűnhet, hogy ha az adakozásával arányban nem álló kedvezményre szóló igazolást kap, akkor valami nincs rendben. Még kevésbé tételezhető fel az ötletgazdák jóhiszeműsé ge, hiszen a törvények ismeretében ilyen akciókra csak azok vállalkozhatnak, akik tudatosan számítanak a jogszabályok végrehajtásáért felelős hatóságok megtéveszthetőségére. A jelenség észlelését követően kiadott közlemények célja nem a megfélemlítés volt, hanem - ha úgy tetszik, a többi adófizető érdekében is - a becsapottak figyelmének felhívása, hogy a törvényes előírások szerint az ilyen esetekben nem jár a kedvezmény. Összefoglalva: véleményem szerint a jóhiszemű, valóban önzetlen adakozó polgároknak a törvény által lehetővé tett kedvezményét a tisztelt Ház helyesen nem szüntette meg. Ugyancsak helyeselhető, hogy az adóhatóság - a törvényben előírt kötelezettségének eleget téve - az ügyek valós tartalmát vizsgálva jár el, vagyis éppen a jogbiztonságot e rősíti azáltal, hogy nem enged teret az adózók többségének sérelmére az önkényes jogértelmezésnek. Az 1996tól bekövetkezett változások az adományokkal kapcsolatban a korábbi szabályokhoz képest érdemi különbsé get nem jelentenek, csak olyan kiegészítő utalásokat tartalmaznak, amelyek megerősítik az eddig is nyilvánvaló jogi helyzetet, hogy a harmadik személyek hátrányára kötött színlelt ügyletek az adózásban figyelmen kívül hagyandók. Az elmondottak alapján kére m válaszom szíves elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (15.30) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem képviselő urat, elfogadjae az államtitkári választ. BALSAY ISTVÁN (Fidesz) :
