Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 19 (141. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZOLNOKI ANDREA, az SZDSZ
100 A javaslat egyéb tételei is hasonló megalapoz ottsággal bírnak. Tisztelt Ház! Csak néhány kiemelt példa. Gyógyászati segédeszközök támogatására a tervezet 9 és fél milliárd forintot irányoz elő. Ehhez képest a '95. évi várható kiadás 11,3 milliárd forint lesz. Az áfaváltozások, valamint az inflációból eredő áremelkedések hatásaként még újabb Bokroscsomag nélkül is a várható kiadás '96ra 14,1 milliárd forint lesz úgy, hogy pusztán ezek a változások 60 százalékkal növelik a lakossági térítési díjak mértékét, a kitűzött 9 és fél milliárd forint betartás ához pedig 140150 százalékkal kellene emelni például a protézisek, inkontinenciabetétek és egyéb segédeszközök térítési díját. Nagyon súlyos szám ez a 140150 százalék! Ellenkező példaként hadd hozzam fel a táppénzkiadások mértékét. Ezt úgy határozták meg , mintha a tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak nem épp ma este szeretnék megszavazni, hogy jövőre a táppénz első 15 napját, valamint az utána eső időre az egyharmadát a munkáltató fizesse. Vagy talán a tbköltségvetés tervezete igaz, és ma este szavazatukkal nem fogják megsarcolni tovább a munkaadókat és ezen keresztül természetesen a munkavállalókat? Ma este ki fog derülni, hogy mi lesz a táppénzzel! A törvényjavaslat igazi pikantériája a zárórendelkezések körében található. Itt kíván felhatalm azást adni magának az Országos Egészségbiztosító Pénztár, az OEP, hogy ne fordulhasson elő a CMklinikához hasonló botrány. Megjegyzem, hogy ezen felhatalmazások alapján azt finanszíroz az OEP, az Országos Egészségbiztosító Pénztár, amit akar, igaz, eddig is ezt tette, csak felhatalmazás nélkül. És miközben az önkormányzati vezetők a tbönkormányzatok államosításáról beszéltek, addig ebben a javaslatban a népjóléti miniszter önkormányzatosítását olvashatjuk. Ezen szabályok szerint ugyanis a népjóléti minisz ternek már csak véleménye lehet, jogköre nem marad a tbönkormányzatok és az egészségügy felett. Megfordul a helyzet. Nos, a magunk részéről, a FideszMagyar Polgári Párt szerint, ha a népjóléti miniszter nem képes megfelelően ellátni a feladatát, akkor mi nisztert kell váltani, nem pedig a feladat- és hatáskörét a tbönkormányzatra átruházni. Természetesen a javaslat indirekt módon további megszorításokat helyez kilátásba. A várható 20 százalék gyógyszeráremelkedés mellett mindössze 4 százalékos támogatásn övekedést irányoz elő, ami csak a térítési díjak további drasztikus emelésével lesz majd tartható. Csupán egyetlen ponton, a Váci út felett ragyog kéken az ég. A működési költségvetésen nem látjuk a hét szűk esztendőt. Soha nem volt az államigazgatásnak mé g egy olyan ága, ahol ilyen mértékű pénzbőség lenne évek óta. A magunk részéről, a FideszMagyar Polgári Párt szerint nem tartjuk indokolhatónak a működési költségeknek a kiadások üteménél magasabb emelkedését. Nincs rá indok, nem magyarázható! A fenti tör vénytelenségek és hiányosságok miatt kérjük a tisztelt előterjesztőt, Bokros Lajos pénzügyminiszter urat, hogy vonja vissza javaslatát és a jövőben ilyen színvonalú előterjesztéssel ne vegyen el feleslegesen egy fél napot a parlament igen feszített idejébő l. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Szolnoki Andrea képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. SZOLNOKI ANDREA , az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a parlamentben ilyenkor, karácsony környékén mindig egy nagy fogadalmat teszünk, és a fogadalom általában arról szól mind a bizottsági üléseken, mind a parlament plenáris ülésén, hogy soha többet nem vagyunk hajlandók az állami költségvetést a tbköltségvetés nélkül tárgyalni. Ez minden évben elhangzik, minden évben halljuk rá a választ, hogy természetesen ez soha többet elő nem fog fordulni, és aztán a következő évben valamilyen furcsa hel yzet alakul ki, ami miatt mégis valahogyan rákényszerülünk erre a helyzetre, és mégis külön kell tárgyalnunk az állami költségvetést és a társadalombiztosítás költségvetését. Nem volt ez máshogy az elmúlt öt évben, az elmúlt évben, és így van ez sajnos ma is.
