Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 19 (141. szám) - István József (FKGP) - az igazságügy-miniszterhez - "A bírósági végrehajtások ellehetetlenüléséről" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
141 A miniszteri megállapítások értelemszerűen vonatkoznak a bírósági végrehajtásokra is. Részben az igazságügyi apparátus létszámfejlesztése és a bírák fizetésének emelése mellett sajátos módon 1994. szeptember 1jén hatályba lépett úgynevezett új végrehajtási törvény a végrehajtásokban nem hozott változást. A bírósági végrehajtások bénultak. A már önálló végrehajtók munkája most is ellenőrizhetetlen, cs ak elenyésző számban eredményes. Sürgetésre egy 20 milliós pertárgyú perben hozott jogerős ítélet végrehajtását a végrehajtó azzal hárította el, hogy jobb lenne inkább abbahagyni, mert az adóson úgysem lehet behajtani. Más esetekben pedig a sürgetést a vég rehajtók molesztálásnak tekintik - ezzel az ügy el van intézve. Az új végrehajtási törvény a végrehajtókat ugyan érdekeltté tette a behajtásban, de úgy látszik, ez sem elég hatékony. Az érvényesíthetetlen állampolgári jogok nem jogok, hanem üres szavak, ta rtalmatlan papirosok. Mit kezdhet a pernyertes fél a nem végrehajtott kedvező ítélettel? (Általános zaj.) Kérem az igazságügyminiszter urat, adjon magyarázatot arra, hogy a már évek óta ismételt kifogáson túlmenően miért nem hatékony a bírósági végrehajtá s. Ellenőrzés alatt álle a végrehajtói tevékenység? Ha az adós lakhelye vagy munkahelye ismeretlen, megteszie a végrehajtó az azok felderítésére szükséges intézkedéseket? Tisztelettel várom miniszter úr válaszát. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadnám a szót Vastagh Pál igazságügyminiszternek az interpelláció megválaszolására, tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy nagyobb csendben figyeljük az interpelláló képviselőtársunkat, sőt a miniszter urat is. Vastagh Pál miniszter úr ad választ az interpellációra. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Tisztelt Képviselő Úr! Ön egy nagyon fontos közérdekű kérdésben emelte fel a szavát, amely a jogbiztonságot alapjaiban érinti. Néhány előzményre felhívom a figyel mét, mielőtt válaszolok az ön által feltett kérdésekre. 1994. április 6án az Országgyűlés demonstratív támogatással, ellenszavazat nélkül fogadta el a végrehajtásról szóló új törvényt. Meggyőződésem, hogy jól tette, kikerülhetetlen volt a végrehajtási ren dszer átalakítása, hiszen 1993ra 135 ezer ügy halmozódott fel, 1994re 287 ezer ügy. Ez a törvény hatalmas fordulatot hozott a végrehajtás szervezetében, jogi feltételeiben. Nyilvánvalóan e fordulat - amely egyébként nem '94. szeptember 1jétől, hanem jan uár 1jétől indult el valójában - tapasztalatait menet közben is folyamatosan értékeljük. Amikor a törvény vitája zajlott a parlamentben, akkor is elhangzott az a kétség, hogy vajon a jogbiztonság egészét mennyire szolgálja majd a végrehajtók tevékenységén ek magánosítása. Nos, az egyéves értékelésre, amelyet egyébként a helyi bíróságok elnökei jogosultak végrehajtani, 1996. január 1jével sor kerül. A végrehajtó tevékenységének minden elemét a helyi bíróság elnöke ellenőrizheti, sőt köteles ellenőrizni. 199 5re épült ki a magánvégrehajtás rendszere, amely az engedélyezett 300 fő helyett jelenleg mindössze 180 főt foglal magában, de 1996ban reményeink szerint már 35 új végrehajtó kapcsolódhat be. Szeretnénk, képviselő úr, elérni azt, hogy ne tegyenek különbs éget a végrehajtók a kis ügyek, a kisemberek filléres ügyei és a nagy ügyek között, amelyek mögött jelentősebb bevételre számíthatnak. Ezért szeretnénk összegyűjteni azokat a jogszabálymódosítási javaslatokat az egy év tapasztalati alapján, amelyeket a kö vetkező év első negyedében szeretnénk a kormány elé terjeszteni. Képviselő úr, egy ilyen rendszer kiépülése, a tapasztalatok számbavétele természetesen időigényes. Így volt ez a közjegyzői rendszer átalakításakor is. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ölb e tett kézzel nézzük mindazt, ami ezen a téren történik. 1996 első negyedévében a szükséges változásokat kezdeményezni fogom. Ennek reményében kérem, hogy fogadja el a válaszomat. (Taps.)
