Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a külügyminiszterhez - "Mi a véleménye a Bánlaki-botrányról" címmel - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
973 Úgy gondoljuk tehát, hogy a mozgástér bővülni fog, és ez a növekedés töretlenségét fogja alátámasztani. Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Dr. Kelemen András (MDF) - a külügyminiszterhez - "Mi a véleménye a Bánlakibotrányról" címmel ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Ház! Dr. Kelemen András képviselőtársunk, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából kérdést kív án feltenni a külügyminiszternek: "Mi a véleménye a Bánlakibotrányról?" címmel. Képviselő urat illeti a szót. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Az átlag magyar újságolvasó is fölkapta a fejét, amikor Bánlaki György új magyar washingtoni nagykövet kinevezéséről Charles Fenyvesi tollából a HVG október közepi számában azt olvasta, hogy az amerikai Külügyminisztérium nyelt egyet - ahogy ő írja , amikor végül megadta a beleegyezést, vagyis az agrémentt, mivel el várta volna a kinevezés csendes visszavonását a magyar féltől. Fenyvesi úr egyértelműen célzott arra, hogy a nyolcvanas években a Magyar Népköztársaság konzuljaként New Yorkban szolgált főtisztviselő jelölőlevele nem véletlenül - ú gymond - kallódott el az amerikai külügyi apparátusban, késleltetvén az új nagykövetet abban, hogy elfoglalja állomáshelyét. Ilyen előtörténet után az ember többletteljesítményt várna a rosszul induló nagykövet részéről. Ehelyett a washingtoni magyar nagyk övetség 1995. augusztus 20ai fogadásáról botrányként tudósított a The Washington Post, mely szerint fegyelmezetlenül csevegő vendégeit a nagykövet le nem lövés ígéretével igyekezett jobb magatartásra bírni. Feltételezem, hogy miniszter úr kivizsgálta a Ma gyar Köztársaság nevének amúgy is csökkenő jó csengését tovább rontó esetet, s kérem, tájékoztasson, mit állapított meg, milyen intézkedést tett, s kíváne valamit tenni annak érdekében, hogy ehhez fogható botrány a jövőben ne fordulhasson elő? Kérem, mive l egyszerű kérdés formáját választottam, és ezzel lemondtam a viszontválasz lehetőségéről, szíveskedjék kérésemre előremutató választ adni. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Külügyminiszter urat illeti a szó. K OVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy kérdésével cáfolta a sajtóban hét végén megjelent ellenzéki kirohanásokat, ugyanis ha önt egy másfél hónappal ezelőtti, botránynak nevezett művihar részletei érdeklik, akkor ta lán nincs baj a külpolitikával. Hadd kezdjem egy pontosítással a jegyzőkönyv kedvéért, ugyanis képviselő úr nyilván tudja, hogy Washingtonban két újság jelenik meg. Az egyik a The Washington Post, amely nagy példányszámú, és világszerte olvasott. Nos, az ö n állításával ellentétben nem ebben jelent meg a cikk, hanem a Washington Timesban, amely egy sokkal kisebb példányszámú, bár - elismerem , fontos réteghez szóló lap. A botrányt tehát a Washington Times szellőztette meg a diplomáciai pletykarovatban, misz erint az augusztus 20ai fogadáson Bánlaki György "valósággal rákiabált a vendégekre, akik az ünnepi
