Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - POKORNI ZOLTÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport bizottság kisebbségének előadója:
97 Az alkotmányügyi bizottságnak a véleményét szeretném itt akkor ismertetni, amit megküldött az oktatási bizottságnak és amely eldöntő volt abban, hogy hogyan is szavaz az oktatási biz ottság a kérdésben, hogy megfelelőe a határozattervezet vagy pedig törvényt kell alkotni. Idézem: "A bizottság úgy ítélte meg, hogy nem követett el a kormány mulasztásos törvénysértést azzal, hogy a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit orszá ggyűlési határozati formában nyújtotta be. A bizottság az Igazságügyi Minisztérium álláspontjával egyezően foglalt állást abban a kérdésben, hogy a tárgykör törvényben nem rendezhető, hiszen túlnyomórészt nem kötelező magatartásszabályok, hanem általános é rvényű célok, irányok, megoldási javaslatok megfogalmazásáról van szó. A határozati formában történő szabályozás megfelel a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben - elnézést az előbb Xet mondtam - foglaltaknak, mely szerint az általános program jell egű célokat ilyen formában kell szabályozni. Néhány kérdéskör kétségtelenül normatív szabályozást igényel, ez azonban egyrészt a jogszabályok módosításával, másrészt a létrehozandó jogintézményekről szóló új szabályozással megoldható." E véleménynek megfel elően, illetve a tények és a jogi tények előtt fejet hajtva szavazott aztán az oktatási bizottság, és azt a döntést hozta - 11 igen, 4 nem és 1 tartózkodás mellett , hogy az országgyűlési határozattervezet általános vitára alkalmas. Köszönöm. (Taps.) ELNÖ K (dr. Salamon László) : Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság kisebbségi álláspontjának előadója Pokorni Zoltán képviselő úr. Megadom a szót. POKORNI ZOLTÁN , az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport bizottság kisebbségének előadója : Köszönöm a szót, eln ök úr. Tisztelt Ház! A bizottsági ülésen a bizottság tagjain kívül részt vettek a felsőoktatás vezető testületeinek, szakmai testületeinek a képviselői is. Ők a bizottsági ülésen szót kapva elmondták, hogy gyakorlatilag a bizottsági ülést megelőző 10. napo n értesültek arról, hogy a kormány a törvényben előírt fejlesztési törvény követelménye helyett, egy törvény helyett országgyűlési határozatot terjeszt majd a tisztelt Ház elé. Ezt ők igen ékes és szívhez szóló szavakkal sérelmezték. A mondandójuk lényege az volt - hiszen akkor már tisztában voltak az úgynevezett Bokroscsomag tervezte intézkedésekkel , hogy ha már meg kell halnia a felsőoktatásnak, akkor azt állva tehesse. A bizottság tagjai nem voltak ennyire pesszimisták, de mindenképpen értékelték ezt a véleményt is. Valóban, a vitapontok ott húzódtak, ahol azt Bretter Zoltán képviselőtársam az előbb jelölte. Nézzük, hogy milyek érvek szóltak a másik oldalon. A bizottság kisebbségi véleményét alkotó képviselői elmarasztalták a kormányt, mert megítélésük szerint az nem a törvénynek megfelelő módon készítette elő és nyújtotta be ezt a javaslatot. A kisebbségi véleményt valló képviselők szerint úgymond mulasztásos alkotmánysértés tárgyában elmarasztalható a Művelődési Minisztérium, hiszen, ha jól emlékszem a 125. § (4) bekezdése érvényben van, érvényben volt akkor, amikor a kormány nem tett eleget a március 30ai határidőnek, a tavaszi határidőnek, nem nyújtotta be időre. Ez alól nem mentette fel őt az sem, hogy kidolgoztak egy ilyen országgyűlési határozato t. Itt a vita lényege nem az volt, amire Bretter Zoltán képviselőtársam utalt, hogy lehete bizonyos kérdéseket szabályozni törvényben vagy csak országgyűlési határozatban, hanem az volt, hogy formailag késlekedette a kormány egy törvényben előírt kötelez ettségnek eleget tenni. Formailag késlekedett. Erre az a bizonyos idézett levél is kitér, amit Bretter Zoltán képviselőtársam részben felolvasott - azt a mondatát elfelejtette ismertetni. Így szól az alkotmányügyi bizottság levele: "A formai jogsértést fel oldja a kormány későbbi intézkedése." Formálisan fennforgott hetekig, majdnem egy hónapig ez a bizonyos jogsértés. Ezt kár vitatni, és az ügyhöz méltatlan ilyen kicsinyességekkel vitatkozni. Én azt gondolom, fontos ezt leszögezni, hogy sajnos megtörtént, é s ennyiben borítsunk fátylat rá.
