Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - A devizáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
945 törvényjavaslat és a forint konvertibilitásának össz efüggése, a harmadik pedig a devizahatósági jogkör problematikája. Mielőtt azonban erre rátérnék - ez lassan már szinte hobbymmá vált, de úgy érzem, kötelességemmé is , felhívom a kormány és az igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét a törvényjavaslat ny elvi, nyelvtani problémáira. Szégyenletesnek és megengedhetetlennek tartom, hogy sorban kerülnek a parlament elé olyan törvényjavaslatok, amelyek egyszerűen a magyar helyesírás alapvető, középiskolában tanított szabályait nem tartják be. Csak példákat fogo k idézni, mert ha mindet felsorolnám, akkor reggelig itt ülhetnénk. A három tagból álló és hat szótagnál hosszabb összetett szavakat a törvényjavaslat rendre egybeírja, holott ezeket kötőjellel kellene a fő szóösszetételek határán elválasztani. Csak példák at mondok. A 66. § (2) bekezdés e) pontjában az "utalványlevelezőlap" szót egybeírják, a 25. §ban a "valutaeladóhely"et, az indoklás 3. oldalán a "devizaszabálysértés"t. A hibákat lehetne tovább sorolni, de nem szeretném tovább múlatni az időt. Ugyan akkor az is előfordul, hogy két szóba, külön írják azt, amit kötőjellel kellene egybekötni. Az indoklás 8. oldalán például ilyen a "szerencsejáték", külön "szervezői tevékenység". Nincs szerencséjük, hiába szólnak a szerencsejátékról, mert ezt a "szerencse játékszervezőt" kötőjellel kellene összekapcsolni. De az ellenkező hibára is van példa, nevezetesen arra, hogy az egybeírandó szavakat különírják. Például a 3. § 9. pontjában azt írják, hogy "bankkártya" kötőjellel, holott ezt kötőjel nélkül egybe kellen e írni. Hosszan lehetne sorolni a további példákat, de más típusúak is bőven akadnak, olyanok mint a 23. § (3) bekezdése, ahol a többes számú alany után az állítmány egyes számban áll. Amikor arról volt szó, hogy a miniszterelnök úr magas szinten a kormány t ki akarja bővíteni egy újabb taggal, én nagyon boldog voltam, mert abban reménykedtem, hogy egy olyan kormánytagot keres, aki ismeri a magyar helyesírást, és arra fog felügyelni, hogy ezek a lehetetlen dolgok ne ismétlődjenek, hogy helyesírási hibáktól n e hemzsegjenek a magyar törvényjavaslatok. De gyerünk tovább! Általános elv, hogy a jogszabályok kiírják a betűszók teljes jelentését. S többnyire ezt a gyakorlatot követi ez a törvényjavaslat is, de nem kivétel nélkül. Hozzá kell tennem, NyugatEurópában is általános gyakorlat, hogy amikor a betűszavak először fordulnak elő, zárójelben utána teszik, hogy az mit jelent. Így például a 21. § (4) bekezdésében szerepel az ECcsekk, de hogy mi ez az ECcsekk, nincs odatéve zárójelben. Ezek a kisebb hibák. De a 3 1. § d) pontjában hiányzik az OECD betűi jelentésének feltüntetése, ami azonban egészen furcsa, a 41. § (2) bekezdésében az "USD"é - most magyarosan mondtam , tehát az USAdollár. Gondolom, államtitkár úr is egyetért velem abban, hogy a jogszabálynak min den állampolgár számára érthetőnek kell lennie. Márpedig legalább 5 millió magyar állampolgár nem tudja, hogy mi az USDE... (Dr. Trombitás Zoltán: Mi sem tudjuk!) ... USD. Ha odaírnák zárójelben, hogy USAdollárt jelent, akkor ne adj'isten még az az egyszer ű ember is meg tudná érteni, akinek pedig ezzel az USAdollárral kapcsolatban ebben a törvényjavaslatban kötelezettségei és jogai vannak. Ezek látszólag nyelvtani, formai hibák. Sajnos, meg kell önöknek mondanom, hogy az egyszerű emberek lenézése vagy figy elembe nem vétele rejlik mögötte, és én ezt rendkívül szomorúnak tartom egy magát ezekhez az emberekhez közelálló kormánynak a részéről. Ennyit a helyesírásról, a közérthetőségről. Nem először mondom el ebben a Házban. Lehet, hogy unalmas, lehet, hogy önök ezt formainak találják , de higgyék el, ahhoz, hogy ezek magyar törvények legyenek, ezeknek a figyelembevételére is szükség van. Rátérek a tulajdonképpeni kérdésekre. Az első az volt, hogy időszerűe a törvényjavaslatnak a benyújtása. Meg kell állapítanu nk, hogy égető szükség volt az új devizatörvényre, tehát igenis időszerű. A legutóbbi átfogó rendezés, az 1974. évi 1. törvényerejű rendelet és az ezt módosító 1979. évi ugyancsak 1. törvényerejű rendelet nemcsak az idő múlása miatt avult el, de a gyökeres
