Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
939 azonban nem lehet az idő rövidsége miatt egy parlamenti felszólalás tárgya. Engedjék meg, hogy néhány konkrét megjegyzést tegyek: A biztosítási ágak kettéválasztása az EK biztosítási jogának legvitatottabb és leggya krabban kritizált pontja. A magyar tervezet kissé "előreszaladt" azzal, hogy a hatálybalépés után csak élet- vagy nem életbiztosítók alapítását engedélyezi. Ez a piac további kiépülésének ütemére negatív hatást gyakorol. A már működő kompozit társaságokra nem jogi, hanem szervezeti kettéválást ír elő. A jogi kettéválasztás - két cég alapítása - itt nem lenne célszerű, hiszen ezek a társaságok üzletpolitikájukat, szervezetüket, működésüket a kompozitjellegnek megfelelően alakították ki, s ennek korlátozása a piac beszűkülését, és szolgáltatási zavarokat is eredményez. Az alapításhoz szükséges tőke lényeges csökkentését a biztosítók szövetsége nem támogatta. Itt nem a már megszervezett piaci pozíció védelme motivált, hanem a kiépülőfélben levő piac megbízhatós ága miatti aggodalom. Az eddigi - s európai összehasonlításban valóban magas - alaptőkeigény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a biztosítási piacon csak tőkeerős és tekintélyes befektetők jelenhettek meg. Ezt a jövőben is garantálni kell, s ennek egyik mó dja a tulajdonosi kontroll mellett a reális és a hazai viszonyokhoz igazodó alaptőkeigény. A tervezetben érvényesül az erős tulajdonosi kontroll. Ez egyrészt EKsugallat, másrészt ennek aktualitását bankrendszerünk anomáliái is felvetették. A biztosítási t evékenység, a biztosításközvetítői és a biztosításszaktanácsadói tevékenység alapfeltételeit taglaló 5. § (7) bekezdése indokolatlan korlátozást mond ki a külföldi biztosítási közvetítőkre és külföldi szaktanácsadókra nézve. E korlátozásnak ugyanis ellent mond az a tény, hogy a biztosítók külföldi többségi tulajdonban vannak Magyarországon. A tervezet 17. § (3) bekezdéséből az tűnik ki, hogy a biztosítási egyesületek nyilvántartásba vétele más egyesületekhez hasonlóan a megyei bíróságok hatáskörébe tartozik . Megfontolandó, hogy a tevékenység jellege nem igényelnee cégbírósági közreműködést is. Nem igazán világos a tervezetben a külföldi biztosítók magyarországi képviseletére vonatkozó azon korlátozás, hogy "a képviselet a biztosító nevében, annak tevékenysé gét ismerteti". E szabályhoz képest a tervezet 27. §a megkívánja, hogy a képviselet 30 napon belül bejelentse a végezni kívánt tevékenység megjelölését. A tervezet 29. §ában foglaltak - állandó megbízás, szerződéses jutalékról szóló megállapodás, képvise let - magánjogi megfeleltetése nem aggálytalan, tisztább, pontosabb megfogalmazások indokoltak. A jelenlegi megoldásban keverednek a megbízási, a bizományos és a képviseleti magánjogi elemek. Ez joggyakorlati nehézségekhez fog vezetni. A tervezet 30. §ába n megkívánt azon feltétel, mely szerint a kft.formában működő alkusznak folyamatosan "kell rendelkeznie ötmillió forintos törzstőkével", nem igazán felel meg a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény szellemének. Az üzletszerűség kritériuma ne m tűri meg ezt a korlátozást, egyáltalán e törzstőke megléte hogyan, miként ellenőrizhető - mármint arra gondolok képviselőtársaim , hogy folyamatosan megvane az ötmillió. A tervezet 41. §ában a biztosítási tevékenység megkezdésére vonatkozó engedély ir ánti kérelem tartalmának jogszerűségét és szakszerűségét garantálná mondom itt természetesen mint ügyvéd is - a kérelem ügyvédi vagy esetleg biztosítási szakjogászi ellenjegyzése. Nyilvánvalóan szakszerűbb és pontosabb kérelmeket nyújtanának be, ha ez az ellenjegyzés meglenne. A tervezet ügyfélforgalommal kapcsolatos szabályai terjedelmesek a titokvédelemre vonatkozóan, de rendkívül soványak és szűkek az ügyfelek tájékoztatása tekintetében, és - ahogy erről Rubovszky képviselőtársam az imént beszélt - az e gész tervezetből hiányoznak a határidők. Feltétlenül a törvény rendelkezései közé kívánkozik fogyasztóvédelmi szempontból, hogy milyen ügyintézési határidőt köteles megtartani a biztosító. A gyorsasági és a gazdaságossági követelmény alapvető a fogyasztók biztosítotti biztonsága és bizalma érdekében.
