Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KULIN FERENC (MDF):
790 Ez arra utal, hogy a törvény felhatalmazást ad az állami intézményeknek - parlamentnek, kormánynak , hogy a felsőoktatás tartalmi kérdéseit ne tekintse az autonómián belüli ügynek; segítsen a képesítési követelmények megfogalm azásában; munkakapcsolatot alakítson ki a törvényben felállított felsőoktatási szervezetekkel, szervekkel - Akkreditációs Bizottsággal és a Felsőoktatási és Tudományos Tanáccsal ; és egy új demokratikus politikai stílusban próbálja az impulzusokat közvetí teni a felsőoktatás számára. Igenis fogalmazza meg a politika, hogy mik a követelményei - nem a parlamentnek, hanem - a társadalomnak, amelyeket a parlamentnek kell közvetítenie. Az az elegáns mozdulat, ahogy lesepri ezt a követelést, ezt a feladatot ez a tervezet, az önmagáért beszél. Megint csak arra kell emlékeztessem képviselőtársaimat, hogy itt nem véletlenről van szó, hanem arról van szó, hogy ily módon megjelenik ebben a negatívumban a felsőoktatási törvény vitájának az az eleme, amelyet akkor a szab addemokrata képviselők képviseltek, hogy tudniillik teljes autonómiát a felsőoktatásnak. Mi az, hogy társadalmi igény? Mi az, hogy társadalmi követelmény? Kategorikusan kimondták a szabaddemokrata képviselők, hogy ilyen nincs, ilyet nem lehet meghatározni. Nem csodálkozom tehát, hogy ez a dokumentum nem tesz kísérletet ennek a körvonalazására. Képviselőtársaim, ismétlem, a hangom, a hanghordozás talán arra utal, hogy kötözködni akarok. Egyáltalán nem. Arra szeretném megnyerni önöket, hogy hosszú, hasznos vi tákat folytassunk még a felsőoktatás ügyéről, és próbáljunk érvényt szerezni annak a követelménynek, amit a felsőoktatási törvény meghozott, és ami szerintem nem egyszerűen szakmai kérdés, hanem a magyar társadalom egyik legéletbevágóbb kérdése, hiszen arr ól szól ez a kérdés, hogy - amire utaltam az elején - hogyan értelmezzük politika és autonóm intézmények viszonyát. Merőben formális probléma lenne ez, ha nem érintkezne azzal a korszakos problémával, ami történetesen éppen a magyarországi rendszerváltozás éveire jellemző, vagyis azzal a problémával, hogy a magyar felsőoktatásnak egy, a világban robbanásszerűen bekövetkezett irányváltás után el kell döntenie, hogy milyen fajta értelmiséget akar képezni, milyen fajta tudást akar közvetíteni. Ezek a tudásszoc iológiai, értelmiségszociológiai és bölcseleti kérdések igenis a politika területére tartoznak, legalább annyira, mint a szakma területére. Itt nem lehet szabad utat adni az autonómiának, mert itt az autonómiával szemben - ha kell - igenis társadalmi igény eknek kell érvényesülni. Zárójelben említem meg, hogy a délutáni interpellációs időszaknak egy nagyon jellemző mondata volt, amit a miniszter úr mondott, válaszul az egyik interpellációra, hogy "döntse el a szakma". Amikor arról volt szó, hogy a magyar iro dalom és a történelem miért kerülhetett le - mint kiderült, a magyar irodalom most már nincs veszélyben, de a történelem lekerült - a kötelező érettségi tárgyak napirendjéről, akkor az volt a miniszter úr végső válasza, hogy "döntse el a szakma". Ne döntse el a szakma! Mi a szakma? Ki a szakma? Nekünk nincs közünk hozzá? Nem nekünk, MDFeseknek vagy szocialistáknak, hanem annak a politikusnak, akinek a szakmával szemben kell érvényesíteni társadalmi követelményeket. Ezt az álláspontot, ezt a magatartást érz em a szabaddemokrata álláspontban abszolút vitathatónak, elfogadhatatlannak, és ezért mondom azt, hogy itt nem részletkérdésekről, nem "szakmai kérdésekről", hanem nagyon alapvető elvi kérdésekről van szó. Hadd érintsek egy másik kérdéskört. A határozati j avaslat néhány pontja - ahogyan ezt Pokorni Zoltán képviselőtársam mondta - tulajdonképpen kategorikusan nem fogalmaz meg olyan szándékokat, amelyek tettenérhetők lennének, de megfogalmaz olyan mondatokat, amelyek nyitottak, és amelyekre hivatkozva később megtehetők azok a lépések, amelyeket én elfogadhatatlannak tartok. Hadd utaljak itt egyfelől arra a mondatra, amit a versenysemlegességgel kapcsolatban mond az előterjesztés 4. oldalán a szöveg: "A versenysemlegesség során a felsőoktatás
