Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
781 minőségében védett, az Országos Akkreditációs Bizottság által is kontrollált színvonalú diplomához juthatnak hozzá a hallgatók. A kreditrendszer nyilván még igen sok vitát fog kiváltani, és igen sok szakmai pontosítást kíván. A magunk részéről megvalósíthatatlannak t artjuk azt a célkitűzést, amit itt olvashattunk, hogy egy országos és egységes kreditrendszert szabályozzon a felsőoktatási törvény módosítása során. A maximum, amit ebben a helyzetben rövid távon - rövid táv alatt 45 évet értve - elképzelhetőnek látunk , az egy egységes alapelve a kreditrendszereknek, a bizony szükségszerűen eltérő rendszereknek. Egy ilyen egységes alapelv kidolgozható, megvalósítható, de egy országosan egységes kredit transzfer illúzió vagy pedig semmitmondóan üres lesz. A következő sze rintünk veszélyes, mert hivatkozási alapot teremtő pont a tandíjra vonatkozó többször idézett pont, mely szerint a tandíj mértékét a későbbi megtérüléshez kellene kötni. Amit a hallgatók hozzájárulása képez a szakirányok fajlagos költségével, a tanulmányok későbbi megtérülésével is össze kell függenie. Itt három elemről van szó: a fajlagos költség, a várható egyéni haszon és hogy mennyit fizessenek a hallgatók. Egyetlenegy kijelentéssel hadd vitatkozzam, amit Bányász Jánosné mondott, ahol magasabb az egy ha llgatóra számított fajlagos költség, ott kevésbé éri meg magas tandíjat alkalmazni. Én fordítva gondolom, mint ön. Ön az előbb azt mondta, hogy ott van lehetőség magas tandíjat kivetni. Pontosan az ellenkező következtetést vonom le, hiszen a tandíj elriasz tja valamilyen módon a hallgatókat, ha magas a fajlagos költség, akkor még nagyobb a különbség a tandíj által remélhető bevétel, illetőleg a normatív finanszírozás által remélhető bevételben. Minél magasabb a fajlagos költség, annál kevésbé van értelme egy adott intézményben magas tandíjat szedni. Hogy lehetősége vane, az más kérdés, mert oly vonzó ez a pálya, hogy az életút során későbbi megtérülés, a profitálható, a magas jövedelemmel kecsegtető szakmák miatt nagy a vonzereje egy adott szakmának, az egy másik probléma, egy harmadik probléma és nem függ össze szorosan, közvetlen módon az előzőekkel. (18.00) De helyese, jóe, ha bármelyikhez kötjük a tandíj mértékét, ahogyan ezt a fejlesztési határozat kijelenti, vagy az elfogadása esetén kijelentené. Megg yőződésem, hogy nem jó, sőt, nagyon kockázatos, nagyon veszélyes. Milyen következményekkel járna az, ha akár az egyikhez, akár a másikhoz kötnénk a tandíj mértékét? Ha az életpálya során később remélhető jövedelem nagyságához, azaz a diploma megtérüléséhez kötnénk a tandíjat, ez igen jelentősen konzerválná vagy leállítaná a társadalmi mobilitást. Ahhoz vezetne ez, hogy - mondjuk így - a kurrens szakmák - közgazdasági, pénzügyi, jogi vagy orvosi szakmák - esetében az intézmények igen magas tandíjat szednének , mert ezeknél remélhető vagy feltételezhető, hogy végzés után, a diploma megszerzése után magas jövedelemre tesznek szert az ott végzett hallgatók. Tehát a magas jövedelemmel kecsegtető szakmák elvégzésére jogosító főiskolákra és egyetemekre feltehetően c sak a magas jövedelemmel rendelkező családok gyermekei juthatnának be, hiszen megfelelő ösztöndíjrendszer, illetve kiegészítő hitelrendszer hiányában ők képesek megfizetni ezeket a magasabb tandíjakat. Ez egy kasztosodó, dinasztizálódó értelmiség veszélyét festi elénk. Éppen ezért mindenképpen elkerülendő ez a rendiesedő struktúra. Ha a fajlagos képzési költséghez kívánjuk kötni a tandíjat, ez más természetű gondokat vet föl. Igen erős a húzása a képzési költségnek. Talán nem tévedek, hogy a legolcsóbb képz és még mindig a tanítóképzés, a pedagógusképzés, a legdrágább képzési formák közé tartozik a művészképzés, de nyilván az orvosi képzés is. Ha ez szabná meg a tandíjak mértékét, akkor kisebb mértékben ugyan, de ez is egy igen jelentős rendiesítő hatással bí rna egykét évtizeden belül. Nem oly mértékben, mint az előző esetében.
