Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. RAB KÁROLY (független):
771 A világon pillanatnyi ismereteim szeri nt 0 és 33 százalék között van, mármint a felsőoktatás költségeinek ekkora százalékát térítik a hallgatók. Van olyan ország, ahol rendkívül magas az adó - és ez adófilozófia kérdése , az állam elveszi az állampolgárok pénzét, de azt mondja, majd ő fizet h elyettük. Van olyan ország, ahol nagyon alacsony az adószínvonal, ahol azt mondja az állam, hogy majd az állampolgár fizessen meg mindent. Magyarországon rendkívül magas az adó, és egyre több mindent fizessen meg az állampolgár - ez nem elfogadható. Az egy ik párt részéről megjelent egy olyan rendkívül demagóg és számomra visszataszító mondat, hogy kevesek élvezik a felsőoktatásnak az előnyeit, miközben a többség, az adózó állampolgár ezt fizeti. Ez picit megfelelt annak, hogy a munkásosztály vérét szívják. Nem az MSZPnél jelent meg egyébként ez a mondat. Megdöbbentően demagóg volt. Szeretném elmondani, amit mindannyian tudunk, hogy az értelmiség az élete során létrehozott értékekkel többszörösen visszafizette azt az összeget, amelyet a mindenkori állam ráfo rdított. Ha a bére magasabb lett volna, természetesen a béren keresztül is észre lehet venni, de ha a bérében nem, tudjuk, többszörösen visszafizeti az életében azt, amit ráfordítottak, és többszörösen, jóval többet fizet, mint amennyit elfogyaszt. Harmadi k az, hogy a fogyasztói magatartást szeretnék ezzel előidézni. Természetesen a fogyasztói államokban egy általános fogyasztói magatartás van, ott a diák is másként viselkedik. Magyarországon több mint tíz éve van adó, amelynek az egyik szerepe az lett voln a, hogy az állampolgár magatartását is megváltoztassa, hiszen tudja, hogy mennyit fizet, és ezért neki mi jár. Tudjuk, hogy tíz év alatt mekkorát változott a magyar állampolgár magatartása. Amíg a szülő nem mer szólni egy halom dologért, ha nem meri vissza adni a romlott párizsit, nem mer szólni a pincérnek, nagyonnagyon nem hiszem, hogy a magyar egyetemi hallgató lesz az, aki majd a tanáráról olyan formában fog véleményt mondani mint fogyasztó, mint a tanár előadásainak a fogyasztója s általában a felsőokt atás fogyasztója. Hamis tehát ez a megközelítés is. A dolognak egy apróbb vonása - amiért többek közt ellenzem a tandíjat : nem helyes, ha a gyereknek, egy 1820 év feletti fiatalnak növeljük a függőségét a szüleitől. Azzal, hogy a tandíjfizetéssel kiszol gáltatottabbá válik, növekszik a szülői függése. Természetesen ez nem növekedett volna, ha volna hitelrendszer. Hitelrendszer nem jelent meg, tehát ez a probléma igaz. Az elmúlt napokban, hetekben több politikus nyilatkozott, hogy nem is olyan sok ez a két ezer forint, ha az inflációt nézzük, sajnos tényleg egyre kevesebb, de valójában ebben az jelent meg, hogy a magyar társadalom, a magyar szülők bírják a havi kétezer forintot. Én azt gondolom, hogy nem ismerik a realitásokat. Végül, van, ahol a kormány mag ának is ellentmond. Többen arra hivatkoztak, hogy a törvény írta elő a tandíjat. Ez így van, de akkor tessék következetesen, végig betartani mindent. Ugyanennek a törvénynek, mármint a felsőoktatási törvénynek a 9. §a azt írja elő, hogy ez a tandíj az int ézeteknél marad, egy későbbi paragrafus pedig előírja, hogy a tandíjat a kompenzálással együtt lehet bevezetni, mármint a tandíjmentességgel, a tandíjkedvezménnyel, az adókedvezménnyel és hitellel. (17.10) Minthogy ezek nem teljesültek, a tandíj pillanatny i bevezetése számomra törvénytelen. Még egy mondat a farizeus magatartásról. Az elmúlt héten a művelődési miniszter aláírt a rektorokkal, a HÖKOSZszal egy szándéknyilatkozatot, hogy nem vezetik be a kiegészítő tandíjat. Ezt egyetlenegy értelmes felsőoktat ási intézmény nem vezette be Magyarországon; mindegyik értelmes volt, tudniillik egyik sem vezette be. Tessék arra gondolni, hogy amelyik fizettet 2000 forintot havonta - 234000et, ugye, 8000 volt a maximum , a következő évben hány hallgatót veszít, am elyik oda nem iratkozik be?! Hiszen a befizetett 2000 forint az évi 20 ezer forint, hallgatónként minimum száznéhányezer forintot kapnak; a nyert 20 ezer forinton mindegyik 100200300500 ezer forintot veszít. Ilyen őrült egyetlenegy felsőoktatási intézmé ny sem volt. Aláírni egy ilyen nyilatkozatot, hogy ne vezessék be, nem volt más, mint egy farizeus megoldás.
