Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár:
78 Ugyanakkor legyen szabad igen határozottan leszögeznem, hogy amikor a magyarság érdekében fel kell lépni, akkor nagyon szerencsétlen dolog, ha valaki, aki felszólal, mint Don Quijote csapkod jobbrabalra és olyan hivatkozásai is vannak, amelyek kifejezetten valótlanok. Ugyanis valóban elhangzott ebben a Házban... - de utánanézhet bárki a hiteles parlamenti jegyzőkönyvekben, hogy itt az az álláspont soha el nem hangzott, hogy szakítsuk meg a kapcsolatokat Romániáva l. Az az álláspont hangzott el, hogy haza kell rendelni Magyarország nagykövetét ennek a kérdésnek a megtárgyalására. Ez nyilvánvalóan a nyomásgyakorlásnak egy olyan eszköze, amely egy lehetséges finom diplomáciai megoldás, tehát nem hiszem, hogy az lenne a veszélyes demagógia, ha fellépnénk a magyarság érdekében. Az a veszélyes demagógia, amikor egy határozott fellépést valaki ilyennek minősít. Ha pedig abból a padsorból hangzik el az ilyen vélemény, ahonnan nem olyan sokkal ezelőtt kivonultak akkor, amiko r a trianoni tragédiánk szóba került vagy abból a padsorból hangzik el az ilyen kijelentés, ahonnan még nem olyan sokkal korábban az ukránmagyar alapszerződés mellett kiálltak és ahonnan csak addig tudtak eljutni, hogy tartózkodjanak a szlovákmagyar alap szerződés ügyében, ott jobb lenne, ha tartózkodnának az ilyen kijelentésektől is. Köszönöm a türelmüket. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kétperces reagálásra megadom a szót SzentIványi István külügyminiszté riumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár urat illeti a szó. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Súlyos és aggasztó gondokról esett itt szó az imént, és a magyar kormány nem kívánja titkolni, hogy ezzel kapcsolatban átérzi mindazokat az aggodalmakat, amelyek itt elhangzottak. Soha nem állítottuk, hogy nem súlyosbodott a helyzet az elmúlt hónapokban, mondhatni az elmúlt egy év folyamán, gyakorlatilag mindhárom érintett országb an. Idáig tehát egyetértünk. (9.50) Amiben, azt hiszem, különbség van a kormány és az ellenzék vagy az ellenzék imént megszólalt felszólalói között, hogy mi a fellépésnek más eszközeit tartjuk fontosnak. Nem gondoljuk azt, hogy ha dramatizáljuk és kiélezzü k ezeket a viszonyokat, akkor azzal sikeres megoldást tudunk elősegíteni. Az a cél, hogy egyetértésre tudjunk jutni elsősorban a célok, másodsorban természetesen az eszközök tekintetében is. Mindannyian tudjuk, hogy olyan rendelkezések születtek, amelyek e lfogadhatatlanok az ott élő magyarok számára és a Magyar Köztársaság kormányának elsőrendű kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy ezekben változásokat eszközöljön. Nagyon sok lépésre került sor, ezeknek egy jelentős része nyilvános. Kénytelen v agyok most megismételni néhányat ezek közül, mert úgy látszik, hogy elkerülte a felszólaló figyelmét. Ami tehát Szlovákiát illeti, közismert az, hogy az államnyelvtörvény tárgyalása előtt, illetve tárgyalása alatt - hiszen még nem elfogadott törvényről va n szó - számos intervencióra került sor részben a parlament, az emberi jogi, kisebbségi bizottság részéről, részben Fodor Gábor miniszter úr folytatott tárgyalásokat ezzel kapcsolatban, részben mi a szlovák ügyvivőnek kifejeztük az ezzel kapcsolatos aggoda lmakat. Ugyanez vonatkozik az iskolaigazgatók leváltására is. Ami a romániai oktatási törvényt illeti, ebben a kérdésben nagyon határozottan kifejezésre juttattuk az ellenvéleményünket. Ide tartozik, hogy külügyminiszter úr bukaresti tárgyalásai során ezt felvetette, berendeltük a román nagykövetet, amikor ezt elfogadták. Horn Gyula éppen az ellenzéki pártok vezetőivel folytatott tárgyalásokon tett ígéretet arra, hogy ebben az ügyben határozottan és keményen fog fellépni. Ez azonban még csak néhány napja vo lt, nyilvánvalóan ez be fog következni az elkövetkezendő napokban. Tehát nincs szó arról, hogy ne tennénk semmit. Engedjék, hogy még a délszláv helyzetről is pár szót szóljak, mert...
