Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - Zwack Péter (független) - a belügyminiszterhez - "A tűzoltóság és a katasztrófaelhárítás jövője Magyarországon" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - ZWACK PÉTER (független): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - ZWACK PÉTER (független): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
760 Zwack Péter (független) - a belügyminiszterhez - "A tűzoltóság és a katasztrófaelhárítás jövője Magyarországon" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgy űlés! Zwack Péter képviselőtársunk, független, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez "A tűzoltóság és a katasztrófaelhárítás jövője Magyarországon" címmel. Megadom a szót Zwack Péter képviselő úrnak. ZWACK PÉTER (független) : Köszönöm szé pen. Tisztelt Miniszter Úr! A pozitív megoldás szellemében interpellálok. Az utóbbi hetekben a tűzoltók hónapok óta tartó tiltakozó akciói országos utcai demonstrációba torkolltak, és a médiumok széles körben foglalkoztak az életüket naponta kockáztató emb erek sanyarú anyagi körülményeivel. Eredetileg én is választóterületem, Kecskemét tűzoltóinak jövedelmi panaszai alapján kezdtem foglalkozni a kérdéskörrel. Fokozatosan lett mind világosabb számomra, hogy a teljesen jogos kereseti panaszok csak a legkönnye bben utcára kerülő összefüggését jelentik annak a problémahalmaznak, amelynek a megoldása nem válhat áldozatává a közgazdasági elképzeléseknek, aktuális kormányzati koncepcióknak. Ma egyértelműen azt látom, hogy minden tiltakozó tűzoltó összes érve mögött a költségvetési érdekeken messze túlmutató országos létkérdés feszültségei halmozódtak fel. Megerősítette ebbéli meggyőződésemet az a tény is, hogy akár a vidéki szolgálatot teljesítő tűzoltóval, akár a szakszervezet vezetőjével, akár az országos parancsno kkal konzultáltunk, mindig ugyanoda jutottunk: ha nem születik valamilyen alapvető, nagy horderejű döntés, akkor veszélybe kerül az ország. Nem csupán a megfelelő bérek hiányoznak - ez köztudomású - ma már ezen a területen. 1980tól drámaian esett vissza a támogatás, egy évtizede minden amortizációs pótlás hiányzik. Az eszközök és járművek életkora 20 év körüli. A halogatás következtében ma már 15 milliárd kellene a fejlesztéshez, de ez az összeg egyre nő. Az alacsony bérek és az elavult technika miatt nem tudják megtartani a szakemberállományt. Lassan védtelen lesz a magyar társadalom. Többek között azért is, mert a tűzoltósághoz szorosan tapad a katasztrófaelhárítás képességének társadalmi igénye is. Azaz az állampolgárok milliói az államtól mindenütt a vi lágon elsősorban azt várják el, hogy számukra garantálja a vagyon- és életbiztonságot, a különböző rendkívüli események, s így a tűz, az ipari katasztrófa, a veszélyes anyagok szabadba kerülése esetére a felszámolásra és a megelőzésre hivatott szervezetek megfelelő felkészültségi szintjét. De a hazai, és - ne feledjük! - a külföldi befektetők is biztosítékokat várnak ezen a területen. A veszélyes technológiával betelepülő külföldi vállalkozók a megfelelő szintű biztonsági berendezéseket is magukkal hozzák, viszont jogosan bizonytalanok a közelükben már működő és meglevő objektumok biztonsági szintjét illetően. A jelenlegi katasztrófaelhárítás állapota egyre inkább nagyon veszélyes játékká válik az állampolgárok és a befektetők jóhiszeműségével és bizalmával. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Képviselő úr! Kérem a kérdését! ZWACK PÉTER (független) : Még csak egy utolsó mondatot, ha megengedne! Kérdezem miniszter urat, hogy milyen tervek léteznek arra vonatkozóan, hogy az elsődleges beavatkozást végző tűzoltóság alkalma ssá váljon a rendkívüli események, a katasztrófák és a tüzek elhárítására, megnyugtatva ezzel a magyar emberek millióit. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Kuncze Gábor belügyminiszter úr válaszol. Megadom a szót .
