Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
73 Tisztelt Országgyűlés! Valóban nagyon röviden szólok. Megint egy zenei hasonlathoz kell fordulnom: egy kicsit befejezetlen szimfóniának éreztem a megemlékezést, mert egykét tiszteletkört azért meg kellett volna tenni azok emléke előtt, akik éppen az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd a későbbi nemzetgyűlések során tanúsított magatartásuk miatt hosszú börtönbüntetésben vagy egyéb megtorlásban r észesültek. Torgyán képviselő úr említette az 57 százalékos kisgazda többséget. Nem akarom őt túllicitálni, csak egyet mondok: az akkori nemzetgyűlési képviselők közül a leghosszabb tartamú börtönbüntetést, a "rekordot" Mateovics Ferenc viszi 19 és fél évv el, aki még Demény Pált is felülmúlta, aki két rendszerben szedte össze a maga 18 évét; Mateovics Ferencnek egy rendszerben sikerült a negyven év alatt összeszednie a 19 és fél esztendőt a Barankovicspártban történt működése eredményeként. Ez is hozzátart ozik a történelmi tényekhez. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtt, rendkívüli ügyben kért felszólalási lehetőséget dr. Torgyán József frakcióvezető úr, Független Kisgazdapárt, "A j éghegy csúcsa a privatizációs visszaélések sorában" címmel. Megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapártot rendkívüli mértékb en aggasztja, hogy amíg az egyik oldalon 8 százalékos energiaáremelést jelentettek be, a Bokroscsomag alkotmányellenességét megállapító döntés után - amelyben egyébként természetesen Szabó Iván képviselőtársam szavaival ellentétben a Független Kisgazdapá rt indítványai is ott szerepeltek , tehát az ez után visszacsempészett újabb családellenes támadások egyértelművé teszik, hogy meg kell most már vizsgálni, vajon hová folyik el a nemzet pénze. Ennek kapcsán lehetetlen nem szólni arról, hogy amíg az egyik oldalról a családok filléreihez is hozzányúlnak és az alkotmánybírósági döntés ellenére újabb és újabb utakat keresnek arra, miként lehetne a családokat újólag és továbbra is megrövidíteni, addig a másik oldalról a privatizáció kapcsán óriási összegeket ve sztegetnek el. Úgyhogy nem kívánjuk mi azt a következtetést levonni, mintha emögött feltétlenül nemcsak polgári jogba, hanem büntetőjogba ütköző cselekményeknek is kellene lenniük, de mindenesetre olyan magatartásokról van szó, amelyekre fel kellene figyel ni. Három ilyen esetre hívná fel a Független Kisgazdapárt a figyelmet. Az egyik az emlékezetes HungarHotelsügy, ahol - amint önök is tudják - 1989ben végül is nem adták oda hozzávetőlegesen 180200 millió USAdollárért ezt a szállodaláncot, mert nevetség esen alacsonynak tartották a vételárat. Tudjuk, hogy most, nem olyan sokkal ezelőtt, 57 millió USAdollárért viszont már odaadták volna. Viszont az is ismert adat - az újságokból lehet tudni , hogy 1995. évben ennek a szállodaláncnak 1 milliárd, azaz írd és mondd: 1 milliárd forint volt a bevétele. Hogy ebből milyen következtetéseket vonnak le igen tisztelt képviselőtársaim, önökre bízom a megítélést. A másik az úgynevezett Egisprivatizáció, ahol egy ellenőrzőcsomagot adtak el, és az íratlan törvé ny ellenére nem jóval áron felül adták el ezt az ellenőrzőcsomagot, ahogy az minden ilyen eladásnál így kellene hogy legyen, hanem áron alul. Hogy itt is milyen elherdálása következett be az állami vagyonnak, elég, ha arra utalok, hogy 1995 első félévében az Egisnek 2,8 milliárd forint volt a profitja. A harmadik, amit meg kellene említenem, a Hungarotonprivatizáció, amelyet végül is - amint önök is tudják - a Fotex volt beatzenésze és a jelenlegi kor két beatzenésze nyertek meg együttesen. Ami a privatizá cióval kapcsolatban feltétlenül figyelmet érdemel, az az a tény, hogy a másik jelentkező több száz millió forinttal magasabb vételárat fizetett volna. Az volt az indok, hogy azért nem kapta meg ő a privatizálandó vagyon vételi lehetőségét, mert nem magyar kézbe került volna a Magyar Rádió hangarchívuma. Ugyanakkor megfeledkeztek arról a tényről, hogy a Fotex
