Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 25 (108. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A devizáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ
601 felszámolni: '51ben a jegyrendszer megszüntetésével, '56ban a kötelező beszolgáltatás m egszüntetésével, '68ban a központi anyaggazdálkodás, a központi építési kijelölések megszüntetésével, a vállalatok számára a szabad anyagimport bevezetésével, majd csak a nyolcvanas évek végén az import liberalizálásával jutottunk el oda, hogy a rendszerv áltás időpontjára a kötött gazdálkodásból nem maradt más, mint egészen az utolsó pillanatig a személygépkocsi- és telefonkiutalás rendszere - amit éppen mostanában lehet fokozatosan felszámolni , végül mindmáig a kötött devizagazdálkodás. Azt hiszem, mind ez érzékelteti, hogy ennek a lépésnek milyen nagy a jelentősége. Oda jutottunk el ezzel a törvényjavaslattal, hogy a folyó műveletek keretében végre nemcsak belföldön igaz az az állítás, hogy forintért mindent lehet, hanem eljutottunk oda, hogy akinek fori ntja van, akinek jövedelme van, aki jövedelemhez jut Magyarországon, az ezt a jövedelmet külföldön is el tudja költeni, külföldi szolgáltatást is tud érte vásárolni. Korábban ez csak a gazdasági szférában volt így, a vállalatok számára volt igaz, hogy akin ek forintja van, annak devizája is van. (16.10) Ezzel a törvénnyel a természetes személyek, az egyszerű állampolgárok számára is igaz lesz ez, és ennek ma, a tömegturizmus, a nemzetközi gazdasági integráció, a külföldi munkavállalás, a tőkeimport és tőkeex port idejében sokkal nagyobb a jelentősége, mint több mint hatvan évvel ezelőtt, amikor ez a lehetőség megszűnt. Akkor a külföldi fizetés kevesek számára volt fontos dolog, ma a magyar társadalom nagyon széles köre számára fontos, ezért nyugodtan elmondhat juk, hogy rendkívüli jelentőségű az előttünk fekvő törvényjavaslat. Másodszor, anélkül, hogy belemennék a törvény ismertetésébe, amit az államtitkár úr megtett előttem egy héttel ezelőtt - és amit erről mondott, azzal teljesen egyetértek , szeretnék rámut atni ennek a törvénynek a két alapvető feltételére: mi az, ami nélkül ennek a törvényjavaslatnak még a benyújtására sem gondolhatott volna a kormány? Hogy ne kelljen tartanunk attól, hogy akinek forint van a kezében, az átválthatja ezt idegen valutára és d evizára, ahhoz arra volt szükség, hogy Magyarországon forintért mindent lehessen kapni. Ehhez arra volt szükség, hogy a nyolcvanaskilencvenes évek fordulóján lényegében véve teljesen liberalizálódjék Magyarországon az import. Emlékezzünk csak arra az időr e - nem is olyan régen volt , amikor a magyar állampolgár azért váltotta ki a valutakeretét és azért vásárolt feketén devizát, hogy kimenjen Bécsbe és Gorenjét vásároljon, amit a Trabant tetején hazahozott - mert Magyarországon nem volt! Emlékezzünk arra, amikor nyugati személyautóhoz csak úgy lehetett hozzájutni, ha valaki, feketén vagy fehéren, külföldi pénzhez jutott - mert Magyarországon nem volt! És ezt a sort folytatni lehetne... Egészen a nyolcvanaskilencvenes évek fordulójáig eleven veszély volt M agyarországon a kettős valutarendszer kialakulása, és csak a teljes importliberalizálás - többek között a fogyasztási cikkekre kiterjedő importliberalizálás - teremtett mára olyan helyzetet, hogy nem kell félnünk attól, hogy átváltható lesz a magyar forint idegen pénznemre, hiszen csak áruvásárlásért senki nem fogja átváltani a forintját idegen pénznemre, mert forintért is mindent lehet kapni - már ha van forint... A másik, ennél is fontosabb dolog: akkor lehet szabaddá tenni a forint átváltását idegen pénz re, ha nem kell attól tartanunk, hogy a forinttal rendelkező állampolgár menekülni fog a forinttól. Akkor lehet ezt megengedni, hogyha a forint stabil, akkor lehet ezt megengedni, hogyha az állampolgároknak nem kell tartaniuk az infláció elszabadulásától. Ezt a feltételt nem sikerült a nyolcvanaskilencvenes évek fordulóján megteremteni, mert az előző négyöt évben Magyarországon olyan mértékű külső és belső egyensúlyhiány jellemezte a gazdaságot, olyan mértékű volt mindenekelőtt a belső eladósodás, a költs égvetési hiány felhalmozódása, egy évről évre rohamosan növekvő költségvetési hiány, olyan mértékű volt a külső eladósodás, '9394ben a 3,5 majd 4 milliárdos külső passzívum - amire nem lehetett másként, mint nagy leértékeléssel válaszolni, amit sajnos cs ak ez a kormány tett meg , hogy ez állandó veszéllyé tette az infláció felgyorsulását.
