Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
58 módosításokkal - utalva a végrehajtásban szabályozandó kérdésekre - el tudom fogadni, hiszen lényegében egy alkotmánybírósági kötelezettség teljesítését jelenti. Természetesen a koncepció egészét tekintve , vagyis a magánérdekeknek a lebecsülése és a privatizálás során a legnagyobb fájdalmam az, hogy ez csak a szövetkezeti tulajdont érinti és nem érinti a volt privatizált állami erdőket, erdőgazdaságokat és állami gazdaságokat. Valahol ott is helyre kellene állítani a védettségnek a megfelelő szintjét. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, a Fidesz Magyar Polgári Párt frakciójából. BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ezen késői órában tulajdonképpen nemhogy megoldódtak azok az ellentmondások, amelyek bennem voltak, hanem az az ambivalencia még tovább fokozódott, hiszen a vita során pro és kontra jogos érvek hangzottak el. A Fidesz Magyar Pol gári Párt véleményét megkönnyítette - és az én tolmácsolásomat is - az, hogy azonos elvek alapján elemeztük a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvényjavaslatot. A törvény szükségességére, az indoklás helyességére, a törvényjavaslat összhangjára az alkotmánnyal, más törvényekkel, beilleszkedésére a hatályos jogrendszerbe, becsült gazdasági és társadalmi kihatásaira, valamint az Európai Unió normarendszerével való összhangjára minden előttem szóló kitért, és mi is ez alapján elemeztük a törvényt. A Fideszen belül is vita alakult ki e törvénynek nem a szükségességéről, hanem egyes paragrafusainak, egyes tételeinek, egyes javaslatainak az arányosságáról, hangsúlyozásáról. Egyesek - és itt az előttem szólókra is gondolok - arról beszéltek, hogy van egy alkotmánybírósági határozat, ami jogalkotásra kötelezi az Országgyűlést, és ezt a kormánynak elő kell készíteni. Az alkotmánybírósági határozat úgy szól, hogy az állam az elért védettségi szinttől nem térhet el, nem léphet v issza abban a tekintetben az Alkotmánybíróság határozata alapján, amit a szövetkezeti átmeneti törvény 15. és 19. §ában eredetileg megfogalmazott. És akkor itt egy nagy ugrás következik, hogy ezeket a területeket állami tulajdonba kell venni, a természetv édelmi hatóságok kezelésébe kell adni, és mindazok a módosítások, amelyek az átmeneti törvény hatályba lépése óta bekövetkeztek... - és így tovább. (20.00) Ezeket a véleményeket a kérdés leegyszerűsítésének tartom. Megnyugtató volt viszont mind a két bizot tságnak, miniszter úrnak és államtitkár asszonynak az a gondos és a kérdésekre adott válasza, amely egy tartalmas elemzést adott. Elhangzottak korábban olyan vélemények is - hiszen már régóta a képviselők előtt és a bizottságok előtt volt ez a törvényterve zet , amelyek bagatellizálják ezt a kérdést, hogy az ország területének 7,6 százalékáról van szó a védett területeknél. Ennek csak 9 százalékát birtokolják a természetvédelmi szervek. Iszonyúan kis területről van szó. A mezőgazdaság problémái nem e törvén yben oldandók meg, és nem veszélyezteti tulajdonképpen Magyarországon a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítását, bármilyen szintű törvényjavaslat kerül itt elfogadásra. A vita során meggyőződtem arról, hogy erre a törvényre szüksé g van. Nemcsak azért, mert az Alkotmánybíróság ezt a parlament és a kormány számára kötelezően előírta. Egyetértek azzal a véleménnyel, határozottan egyetértek, amely azt mondja, hogy nem csak emiatt van szükség erre a törvényre, hanem azért, mert egyfajta szemléletet tükröznie, egyfajta szemléletet biztosítani kell ebben a törvényben, még a természetvédelemről szóló törvény, erdőtörvény és más törvények megjelenéséig is.
