Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 19 (107. szám) - Dr. Surján László (KDNP) - a munkaügyi miniszterhez - "A Munkaügyi Minisztérium tevékenységi körének bővülése" tárgyában - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter:
515 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A kor mány 1008/1995ös rendelete kibővítette a munkaügyi miniszter feladat- és hatáskörét, mégpedig a nőpolitikai feladatok kormányzati szintű koordinálásával. Nyilvánvaló, hogy ez a bővítés összefüggésben áll a Pekingben megrendezett világkonferenciával, és az zal a logikus döntéssel, hogy a magyar kormányt ezen a konferencián egyetlen nőminisztere képviselje. A kormányon belüli feladatmegosztás a kormány ügye, mondhatnám magánügye, az ellenzéknek ebbe nincs beleszólása. A feladatok ezen megosztása néhány kérdés t mégis fölvet: Indokoltnak tartjae a nőpolitikát, a társadalompolitika egy önálló ágát elválasztani a családpolitikától? Milyen eszközöket kapott a Munkaügyi Minisztérium az új feladat ellátásához? Elegendőnek tartjae ezeket az eszközöket? Mik a követke ző időszakra vonatkozó legfontosabb kormányzati elképzelések a nőpolitika területén? S végül, előjelee ez a kormányrendelet egy olyan feladatátcsoportosításnak, mely a szociális ügyek nagyobb hányadát a Munkaügyi Minisztériumhoz viszi, míg a jelenlegi Nép jóléti Minisztérium elsődlegesen egészségpolitikával foglalkozna. Köszönöm a figyelmét, és kérem a természetszerűleg csak slágvortos válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : A kérdésre Kósáné dr. Kovács Magda munkaügyi miniszter asszony válaszol. Megadom a szót. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az első kérdésére: A kormány nem kívánja elválasztani a nőpolitikát - mint a társadalompolitika egy önálló ágát - a családpolitikától. A kormány számára, számomra különösen, a női élet totalitás. A nő munkavállaló, ember, feleség, édesanya, és bármelyik tárcához soroljuk is, a nőkért érzett felelősséget, ezt a totalitást, az egész embernek a képviseletét a tárcának úgy kell megvalósítania, hogy együttműködik a társtárcákkal, tehát az egész kormányzat felelősségéről és feladatáról van szó. Miután a feladat a munkaügyi tárcához került, a munka világát érintő kérdésekben belső koordinációra, az összes tö bbiben a tárcák közötti együttműködésre lesz szükség. A második kérdése: milyen eszközöket kapott a tárca ennek a feladatnak az ellátásához, és ez elegendőe? Nem hiszem, hogy talál politikust, nőt, különösen nőpolitikust, aki egy bizonyos pénzösszegről az t mondaná: ennél többet nem tudok elkölteni. (Derültség.) A tárca ennek a feladatnak az ellátására kapott 30 millió forintot, ami természetesen kevés, de lehetővé teszi, hogy egy alacsony létszámú, de hatékonyan működő titkárságot hozzunk létre, és lehetőv é teszi, hogy az elemi nemzetközi kötelezettségeinknek eleget tegyünk. Nem gondolom, hogy a harmadik kérdésére a válasz kétperces időkeretbe beleférne, csak közhelyeket válaszolhatnék arra, hogy mi a kormányzat fő célkitűzése, állok viszont rendelkezésre í rásban vagy a foglalkoztatási bizottság ülésén. Végül a negyedik kérdése, hogy mindez a feladatátcsoportosítás valamiféle kormányszervezeti, szerkezeti átalakítás előjele, előszelee, azt gondolom, hogy nem. A két tárca között valóban van bizonyos feladatá tcsoportosítás. ennek a feladatátcsoportosításnak az a meggyőződés az alapja, hogy a szociális ellátás leghatékonyabb átalakítása az, ha a munkaképes rászorultaknak segély helyett munkát tudunk biztosítani, ezért például a foglalkoztatási rehabilitáció a m unkaügyi tárcához fog kerülni.
