Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
51 követhető törvényt kívánt alkotni, akkor azt kell mondanom, ezen feltételek közül egyetlenegynek sem sikerült megfelelni. Arra, hogy érthető, követhető, ellentmondásmentes, áttekinthetőe a törvénytervezet, azt hiszem, a mezőgazd asági bizottság fél sora tökéletes választ ad: a törvényjavaslat nehezen áttekinthető, időnként értelmezhetetlen megfogalmazásokat tartalmaz. Ennél tömörebben ezt kritizálni nem lehet. És mondom: a kormánypárti többség által lett elfogadva ez a kritika. Va n egy humoros része ennek a bizonyos előterjesztésnek, erre föl szeretném hívni a figyelmet. Ez pedig a javaslat 4. §ának (3) bekezdése, amely a következőképpen szól. "Mellőzhető a kisajátítás, ha a kisajátítás időpontjában az érintett földterület védetts ége már megszűnt vagy védelmi igénye olyan szintre csökkent, amelyre tekintettel a kisajátítás e törvény hatálybalépésének időpontjában nem lett volna indokolt." Fantasztikusan világos, és gondolom, mindenki által érthető a dolog, de fel kell tenni a kérdé st, hogy mit jelent ez. Ez azt jelenti, hogy a kisajátítás mellőzhető - jelzem, nem arról van szó, hogy nem kell, hanem mellőzhető - abban az esetben, ha a kisajátítás jogi alapjai nincsenek meg. Döbbenetes problémákat okozhat ez, nem beszélve arról, hogy korrupciós és egyéb lehetőségeket teremt, amire azt hiszem, ebben a hazában nincsen szükség. (19.20) Még egy példát szeretnék mondani: a javaslat 4. §ának (4) bekezdését, amely arányos kártalanításról beszél, nem tudom értelmezni. Nem tudom, hogy mit jele nt az arányos kártalanítás, ugyanis ha valakit, a tulajdonost a korlátozás miatt kár ér, akkor a felmerült tényleges kár megtérítése, azt hiszem, természetes. Azt hiszem, nem folytatom ezeket a felsorolásokat, mert ez meggyőző, főleg a bizottsági előterjes ztések alapján, de egy dolgot azért még szeretnék megemlíteni. Ez pedig az, hogy ha a kormány úgy gondolta, hogy az alkotmánybírósági döntések alapján lehetőség nyílik arra, hogy a természet védettségi szintjének emelését a parlament megszavazza, akkor tov ább kellett volna menni annál az egyszerű dolognál, mintsem hogy kisajátítunk, és a dolog ezzel be van fejezve. Sajnos, az az érzésem, hogy abból a téves logikából indul ki az előterjesztés, hogy az állam jó tulajdonos, a magánzó pedig rossz tulajdonos. Pe dig ez egyáltalán nem így van. Főleg nincs így abban az esetben, amit itt ma délután már azt hiszem, mindenki világosan látott: az ország felesleges pénzeszközökkel nem nagyon rendelkezik, tehát nem lesz forrása nemcsak a kisajátításnak, hanem a fenntartás nak, a személyi állomány biztosításának sem, ami pedig egy növekvő védett területi nagyságnál elengedhetetlenül szükséges. Meg kellett volna kísérelni a magántulajdonost beleépíteni ebbe az elképzelésbe, és azt mondani, hogy "tulajdonos, ha te vállalod azo kat a feltételeket, amelyeket a védettség szintjének megfelelően teljesítened kell, akkor igenis, te tulajdonos maradhatsz, és ezért az államtól ilyen és ilyen összegű térítésre tarthatsz igényt". Jelzem: azzal, hogy a természetvédelmi területet állami tul ajdonba vesszük, azaz kisajátítjuk, a dolog nincs befejezve, sőt, sajnos, akkor kezdődik. Hallottunk már természetvédelmi területen elásott, mérget tartalmazó hordókról, lecsapolt mocsarakról és egyebekről, de nem erről kívánok beszélni, hanem arról, hogy egy területen a védett állatfajok vagy növényfajok nem attól védettek, hogy az állami tulajdonban vane, hanem hogy hogyan használjuk azt a területet. Azokon a területeken, azokon a kaszáló réteken, amelyeken a kosbort vagy más védett növényeket akarjuk vé deni, ott vagy kaszálni vagy legeltetni kell. De ha azt állami tulajdonba vesszük és otthagyjuk, a kosborok eszeveszetten elmenekülnek onnan, mert egy idő után benövi a gaz, és tudjuk, hogy nem kimondottan árnyékkedvelők. A másik pedig, hogy sajnos, renget eg olyan fafaj van, amit nem szívesen látnak a környezetvédők bizonyos területeken. Azt kell mondanom, hogy a rétek pillanatnyilag nagyobb veszélyben vannak, mint az erdők, mert a rétek elgazosodnak, befutja őket az akác, a bálványfa, sőt, sajnos, egyéb ma gszóró fák is befutják ezeket a területeket, és azok a fajok, amelyeket védeni szeretnénk, eltűnnek onnan. Ha esetleg valaki kételkedik abban, hogy ez így van, konkrét példákat tudok mondani, pontosan a Börzsönyből. Ha valaki Kemencéről az ország egyik leg szebb völgyében, a Kemence patak
