Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ASZÓDI ILONA KATALIN (MSZP):
426 törvények vonatkozásában sem, de ha ez a természetvédelemben is így fog zajlani, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy nem számíthatunk preventív te rmészetvédelemre. Ha ugyanis a természetvédelmi hatóság ott van, rendszeresen jelen van és képviseli a törvényt, akkor a lakosság pontosan fogja tudni azt, hogy figyelnek rá, hogy azokat a szabályokat, amelyeket az ő érdekében is hoztak, be kell tartani, a zokat van, aki betartatja, és ráadásul - ez nagyonnagyon fontos - ezek a törvények mindenkire egyformán vonatkozzanak - mert ez sincs mindig így. További probléma a törvénnyel maga a megfogalmazás módja. Erről már többen beszéltek itt az általános vita ka pcsán. Sajnos nem úgy fogalmazódott a törvény, hogy ez érthető legyen azok számára, akiknek szól. Ha ez a parasztemberekhez is szól - és mindenképpen hozzájuk is szól , azért úgy gondolom, igyekezni kellett volna legalább olyan megfogalmazásban írni, hogy nagyjából érthető legyen. (19.50) Megmondom őszintén, hogy a különböző üléseken, ahol erről a törvényről vitáztunk és beszélgettünk, nagyon sokan egyszerűen nem értették adott esetben, pontosan mit is akar a törvény, miről szól maga a passzus. Több ilyet tudnék idézni, például a 3. § is ilyen, az 5. § is ilyen. Többen összejöttünk, és nagyon nehezen tudtunk rájönni, hogy egyáltalán mit ért alatta a törvényalkotó. Arról van szó, hogy a védett természeti területek egy nagyobb részét az állam kisajátítaná. Te rmészetesen szükség van a kisajátításra, hiszen a kisajátítás lehetőséget ad arra, hogy bizonyos fokozottan védett területeken a természetvédelem hatékonyabban történjen, hatékonyabban folyjon. Azonban meggyőződésem, és sokunk meggyőződése: a kisajátítás n em az egyetlen lehetősége annak, hogy természetvédelmet folytassunk. Meg vagyok győződve arról is, hogy nem az állami tulajdon az az egyetlen tulajdonforma, amelyben természetvédelmet lehet folytatni. Úgy gondolom, azután, hogy 4050 éven keresztül túlnyom órészt állami tulajdon közepette éltünk és a gazdaságunk is e szerint működött, öt év elteltével súlyos feledékenység azt gondolni, hogy az állami tulajdonban majd jobban fognak menni a dolgok, mint mondjuk a magántulajdonban. Nem erről szól a dolog, nem a z a lényeg, hogy milyen tulajdonban van, hanem, hogy milyen szabályok vonatkoznak az adott területre. Hadd térjek ki erre a kérdésre! Vajon milyen szabályok vonatkoznak arra, hogy hogyan védjük a természetet? Ki volt, aki eddig is megfogalmazta ezeket a sz abályokat? Nem tudok erről. Egyetlen paraszt engem nem tudósított arról, hogy kézbe kapott volna valamifajta leírást arra vonatkozóan, hogy milyen természetvédelmi szabályokat kell betartani. Ilyen nem forog közkézen, pedig szükség van rá. Tudniillik nagyo nnagyon sok fórumot tartottam, nagyonnagyon sok emberrel beszéltem, és bizony egyetlenegyszer föl nem merült annak a kérdése, hogy a természetvédelemre nincs szükség. Minden fórumon, ahol parasztemberek jelen voltak, megértették, elfogadták a természetvé delem szükségességét. Szükségesnek tartották azt, hogy megkapják pontosan, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, mi az, amit majd megkövetel tőlük a hatóság, de abba nem tudnak beleegyezni, hogy ez feltétlenül és minden esetben a kisajátítással együtt járna. Ezzel én magam sem tudok egyetérteni. Nem beszélve arról, hogy a törvényjavaslat megfogalmazza a kisajátítás keretidejét. Ez a keretidő öt, illetve tíz év. Nagyon szívesen megkérdezném a törvény alkotójától, hogy hogyan gondolta ezt a dolgot. Tíz éven ker esztül gyakorlatilag magántulajdonban lenne, illetve használatban lenne ez a terület. Ez alatt az idő alatt nyilvánvalóan gazdálkodás folyik ezen a területen. Ez alatt az idő alatt be kell tartani a természetvédelmi szabályokat. Ha tíz éven keresztül az il lető tulajdonos vagy a tulajdonlásra jelölt betartja ezeket a szabályokat, akkor szeretném föltenni a kérdést, mi szükség van a kisajátításra. Ha tíz éven keresztül lehetséges megvédeni a természetet, akkor minek kisajátítani ezeket a földeket? Azonban ha tíz éven keresztül, ez alatt a hosszúhosszú idő alatt nem sikerül, netán szabályszegő az illető, nem bír vele a természetvédelmi hatóság, akkor pedig megkérdezem, hogy mi lesz ebből a területből tíz év múlva. Tehát egyáltalán nem tudok ezzel a keretévvel sem egyetérteni.
