Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
421 indítványozza, valamint ebben a körben eleget kívá n tenni a kormány által vállalt azon kötelezettségnek, hogy a kárpótlási folyamat a társadalmi megelégedést szolgálva lezáruljon úgy, hogy a sérelmet szenvedettek a kárpótláshoz minél előbb hozzájuthassanak. Amit most felolvastam az általános indoklásból, én azt hiszem, abból nagyon sok minden nem valósul meg. Nyilván az Alkotmánybíróság kötelezte a kormányt arra, hogy beterjessze a parlament elé, ezt szeptember 30áig megtette. Ez valóban megtörtént. De amit Hasznos Miklós képviselőtársam és Lányi Zsolt ké pviselőtársam is elmondott, az valóban súlyos diszkrimináció a Rákosikorszak munkaszolgálatosaival szemben - és itt egy pillanatra meg kell állni. A kormánypárti képviselők és az előterjesztő is mindig az ország gazdasági helyzetével, az ország pénzügyi l ehetőségeivel söpri le ezeket az érveket, amikor mi ellenzéki képviselők mondjuk, hogy nemcsak a náci Németország bűneit, hanem a szovjet hatóságok bűneit és az itteni, magyar kommunista vezetők bűneit is ki kell mondani egyszer az Országgyűlésben, akik ki szolgálták e vörös fasiszta ideológiát, és azoknak az embereknek, akik ma már nagyon idősek, valószínűleg mind 6070 évesek vagy még idősebbek, akik a Rákosikor munkaszolgálatosai voltak, mindenképp elégtételt kell szolgáltatni. Mindig az ország pénzügyi helyzetére hivatkozunk, de azért itt, barátaim, egyet meg kell említeni. Magyarországon talán annyi tábornok van, mint Amerikában, az Egyesült Államokban. Amíg a Rákosikorszakban ifjú katonatisztként vagy rendőrtisztként élő emberek, akik végrehajtották a vörös fasizmusnak ezeket az embertipró rendelkezéseit, a kuláklistára tett emberek megszégyenítését, ma hatalmas nyugdíjakat élveznek. Ki kell mondani, hogy igenis az a tábornoki kar és az a kedvezményezett kör, akik a kommunizmus kedvezményezettjei volta k, hatalmas nyugdíjakkal és egyéb előjogokkal élnek - lehet, hogy a rablott lakásokban élnek ma is, nagyon jó helyeken. De azok az emberek, akik rongyokban, munkaszolgálatosként építettek Kazincbarcikán, később aztán már bányákban dolgoztak, Oroszlánytól K omlóig - elmondhatjuk a munkaszolgálatos területeket , egészségileg tönkremenve, borzasztó kevés nyugdíjjal, életlehetőséggel várják azt, hogy valami történjék az életükben. Sajnos igazságot, teljes igazságot nem lehet szolgáltatni, de ahogy Csapody Mikló s képviselőtársunk is elmondta, ahogy Csehszlovákiában, az akkori Csehszlovákiában kitelepített magyarságnál történt erős diszkrimináció, itt egyértelműen a munkaszolgálatosokat értjük ez alatt, a Rákosikorszak munkaszolgálatosait. Kérem tisztelt miniszte r urat, hogy így, mivel mi, ellenzék nem tudjuk megszavazni ezt a törvényjavaslatot, mindenképp dolgozzák át, hogy egyformán érjen minden embert, egyformán kaphassa meg mind azt az elégtételt, amelyet ez a törvényjavaslat céljául kitűzött. Az a kárpótlási jegy, amelynek egy ezer forintos címlete most 214 forintot ér, nem nagy örömet jelenthet emberek számára. De ennek a törvényjavaslatnak azt a szándékát mindenképp dicséretesnek tartjuk, pozitívan értékeljük, hogy a kárpótlásra jogosultak ismét választhatj ák, kevés adminisztratív kötelezettséggel választhatják az életjáradéki formát a kárpótlási jegy helyett. Azt semmiképp sem, hogy a Rákosikor munkaszolgálatosait kizárták ebből a lehetőségből. Itt fölvetődik a kérdés: van egy bizonyos összeg az ország rés zére. Ez a törvényjavaslat azt mondja, a mostani javaslat, ha elfogadásra kerülne, körülbelül 20 milliárd forintba kerülne az országnak. Nem lehet így felfogni azt a kérdést. Amikor 16 millió forintos végkielégítések vannak, különböző kedvezményezettek, az állam - önök, szocialista érzékenységre nemigen szert tevő képviselők és kormányzat - elnézi a korábbi menedzserszerződéseket és mindent, amit a '88. évi VI. számú törvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény megengedett ennek az országnak, ezeket a rablókapitalista vonásokat, amelyek ma az országban élnek, nem tudják megérteni a társadalom bizonyos csoportjai. Azt a diszkriminációt, hogy - még egyszer célzok rá - a kommunista korszak kedvezményezett tábornokai, tisztjei, akik gyakorlatilag őrizők v oltak, a pandúrok, azok a személyek még most is tízszertizenötször több nyugdíjat kapjanak, mint azok a szerencsétlen, rongyokba burkolt munkaszolgálatosok.
