Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
400 sérelmeket, amelyeket orvosolni kellett, a kárpótlási törvény, a nemzeti gondozási díjról szóló törvény és a hadigondozási díjról szóló törvény részlegesen orvosolta. De hangsúlyoznám: az Alkotmánybíróság is rögzítette, hogy a kárpótlásra senkinek alanyi jogi igénye nincs. (17.10) A kárpótlás ex gratia, annak összefoglalható jogalapja a méltányosság. És nem alkotmányossági kérdés, hogy bizonyos sérelmek miatt milyen jóvátételt ad a jogalkotó. Az Alkotmánybíróság nem kifogásolta, és azt hiszem, soha nem fogja kifogásolni, hogyha meghatározott csoportképző ismér vek alapján - amelyek alkotmányosak , az egyik csoport kárpótlása 1 millió forint egyösszegű, egy másik csoport, amelynek a képzési ismérvei - hangsúlyozom - alkotmányosak, nem egyösszegű kárpótlásra tart igényt, hanem a jogalkotó szuverén akaratától függ ően életük végéig tartó járadékra. Hiba - ezt el kell ismerni , hogy nem lett végigvezetve a törvények által rendezett jogviszonyok következtében az, hogy ez a 20. § (2) és (3) bekezdése hatályon kívül kerüljön. De véleményem szerint az Alkotmánybíróság d öntéséből nem következik a törvényhozás számára, hogy az eredeti jogalkotói szándéktól eltérően, azok számára, akik magyar hatóság önkénye következtében vesztették életüket, a nemzeti gondozási díjon felül, illetőleg a hadigondozási ellátáson felül további többlet kárpótlást állapítson meg. Másrészt egyébként, ha már a kormány beterjesztette ezt a javaslatot, akkor alkotmányossági szempontból vitatható, hogy miért tesz megkülönböztetést a magyar hatóság önkénye vagy idegen hatóság önkénye, vagy egyes személ yek politikai indíttatású önkénye következtében meghaltak kárpótlása tekintetében. E körben - s lehet, hogy furcsán hangzik - valóban megfontolandónak tartom a kárpótlás rendszerének egészét tekintve, hogy az alkotmányossági problémát a törvényhozás a 20. § (2) és (3) bekezdésének hatályon kívül helyezésével küszöbölje ki. A javaslat az élet elvesztése miatt egyösszegű kárpótlást kíván adni a túlélő házastársnak, amennyiben a sérelmet szenvedett a szovjet kényszermunka vagy deportálás során hunyt el. Ez a j óvátétel, tisztelt képviselőtársaim, jelenleg vagy a nemzeti gondozási díjról szóló törvény alapján vagy a hadigondozási ellátásról szóló törvény alapján rendezett. Kapnak ellátást: nem kárpótlást, nemzeti gondozási díjat vagy hadiözvegyi járadékot, de a s érelem azonossága miatt, véleményem szerint, megfontolandó egy újabb kárpótlási jogcím kodifikálása. A hivatkozott alkotmánybírósági döntésből - hangsúlyozom - nem következik a kormány által javasolt megoldás. Azonban, ha az Országgyűlés úgy dönt, hogy még is, saját szuverén akaratából, a jogosulti kört méltányossági ex gratia alapon kiterjeszti, és többlet kárpótlást állapít meg az özvegyeknek, mármint a deportáltak és a kényszermunka során meghaltak özvegyeinek, kérem, hogy mérlegelje az alábbiakat: Magyar országon 1945öt követően is volt hatályos jogi szabályozás arra, hogy az élet elvesztése miatt ez a jogosulti kör az államtól járadékban részesüljön, egyéb feltételek - házasság fennállása, életkor - alapján. Azok számára, akiktől ezt az ellátást politika i okból a negyvenes években megvonták, az Országgyűlés a hadigondozási ellátásról szóló törvényben egyösszegű átalány kártérítést állapított meg visszamenőlegesen azért, hogy azokat, akiktől az ellátást megvonták politikai okból, ne érje sérelem. Ezt a kér dést a korábbi Országgyűlés rendezte - nem biztos, hogy az érintettek megelégedésére. Még egyszer hangsúlyozom, az összegszerűségek soha nem alkotmányossági kérdések, az elvekről van mindig szó. Az élet elvesztése miatt tehát járt korábbi jogszabály alapjá n is, jelenlegi jogszabály alapján is jóvátétel. Ha a kormány javaslatát elfogadja az Országgyűlés, akkor viszont igen súlyos diszkrimináció következne be a II. világháborúban hősi halált haltak özvegyei tekintetében. A hadiözvegyek, akiknek a férje Magyar ország katonájaként vesztette életét a II. világháborúban, hadiözvegyi járadékot kap, az élet elvesztése miatt viszont nem kapna semmit sem. Nem kapnának azok sem, akik az '56os forradalomban polgári személyként áldozatok lettek. Ebbe a körbe nem vonhatók be; deportálás velük szemben föl sem merül, szovjet kényszermunka föl sem merül - de a házastársuk meghalt ártatlanul, nem hatósági önkény következtében. Mert hogy ki lőtt '56ban, azt sok esetben a mai napig nem tudjuk.
