Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
398 táborokban, küzdöttek a fasiszta és a kommunista elnyomás ellen. Példálózhatunk azzal is, hogy ebben a században az átlagos magyar család két, de inkább három ízben fogott hozz á egzisztenciájának felépítéséhez. De fel lehetne tenni a kérdést Hegyi képviselőtársamnak, ugyan ki gazdagodott az elpusztítottak vagyonából, ki ült bele az elhurcoltak lakásaiba, kik vették a szocialista tulajdon örve alatt valójában magántulajdonukba az államosított gyárakat, üzemeket, kik tették tönkre a magyar szellemi életet, kik tették tönkre az erőszakos kollektivizálással a magyar mezőgazdaságot, kik tették tönkre az ipart, kik adósították el az országot, s utána meg kell kérdezni, hogy ezeknek az árát ki fizeti meg? A magyar társadalom. S jól mondta az emlékezetes Nagy Imre temetésen Orbán Viktor, hogy a hatodik koporsóban a magyar fiatalságot, a magyar fiatalság reményeit lehetett temetni, mert a fiatalság kilátásait nem a politikai üldözöttek kár pótlása teszi kilátástalanná, hanem az az erkölcsi és anyagi adósságteher, amelyet ez a két diktatúra örökül hagyott ránk. A halottakat el kell temetni, a bűnösöket meg kell nevezni, az áldozatokat pedig meg kell követni és sérelmeiket a lehetőségekhez kép est orvosolni kell. Tisztelt Ház! Politikai üldözötteket ért sérelmek jóvátétele összetett, s rettenetesen bonyolult feladatot jelentett a jogalkotó számára. Mint számos jogintézmény esetében most is helytálló a megállapítás: Úttörő munkát kellett végeznie a korábbi Országgyűlésnek, mivel jogirodalmi és jogtörténeti előzmények nélkül kellett megoldania a politikai okból életüktől és szabadságuktól megfosztottak utólagos kárpótlását. A feladat nagyságát hadd érzékeltesse az a szám, hogy körülbelül félmillió igénnyel számolt a jogalkotó. Bizonyos nagyon kisszámú kivételtől eltekintve, a kárpótlás kizárólag az állam szuverén elhatározásán múlott, így a törvényhozó szabadsága a részletekben való megkülönböztetésre igen nagy volt. (17.00) Mivel a jogalkotó nem el eve jogosultakat különböztetett meg, a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határaként fogalmazódott meg. Az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása a zsinórmérték a szabályozás során; vagyis az az elv, hogy a jogn ak mindenkit egyenlőként kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba. Azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságot és a kedvezmények elosztásának szempontjait me ghatározni, illetve az alkotmányban megfogalmazott alapjogok betartása a másik követendő szempont. Az emberi méltósághoz való jog akkor sérül, akkor nem kezeli a jogalkotó az érintetteket egyenlő méltóságú személyként és nem értékeli valamennyi érintett sz empontjait hasonló figyelemmel és méltósággal, ha a nem eleve jogosultak megkülönböztetése önkényes, ha a nem egyenlő kezelésnek nincs ésszerű indoka. Ezeket az alkotmányossági elveket azért hangsúlyoztam, mivel ezek megsértése miatt került ismét a törvény hozás elé a politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló törvény. Ezek az alkotmányossági elvek nem tartalmaznak olyan elemeket, melyek - miként, mondjuk, a mennyiségtanban a kilogramm - mérhetőek lennének. Ezek értékkategóriák, olyan fogalmak, amelyek mérlege lés tárgyát képezik, hiszen nagymértékben az alkalmazó egyéniségétől, szubjektumától függ, hogy mit tart ésszerű megkülönböztetésnek vagy hol húzza meg az "önkényes", az "indokolatlan" fogalom tartalmi határait. A fentiek alapján ésszerűtlen számon kérni a korábbi jogalkotótól a kellő előrelátás hiányát. Most már a koalíciós pártok is tapasztalták, hogy az Alkotmánybíróság dönti el mérlegelési jogkörében, hogy a törvényhozói megoldások közül melyek felelnek meg az alkotmányosság kritériumainak. A HornKuncz ekormány bizonyítványa azért rosszabb, mert olyan területen követnek el alkotmánysértéseket, ahol már több alkotmánybírósági döntés jelzi az alkotmányosság határait, tehát immár rögzített és kimondott szabályokat sértenek meg. Törvényhozóként az Alkotmány bíróság döntését tiszteletben tartom, de némi jogi szaktudás birtokában rá kívánnék mutatni az 1/1995. évi alkotmánybírósági határozat ellentmondásaira.
