Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (felszólalására felkészülve a szónoki emelvény közelében helyet foglalva): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
394 könyvtárnyi irodalma van. A borzalmak nem összehasonlíthatók. Az a mérincsélés, amely egyes álláspontot képviselők részéről történik, hogy szembeállítják a különböző sérelmeket, sehová nem vezet. Az ország teljesítőképessége korlátozott. Ez azt jelenti, hogy nem lehet egy korábbi át nem gondolt vagy kellően át nem gondolt döntést irányadónak tekinteni a későbbiekben. Tudjuk jól, hogy az 1992ben megalkotott kárpótlási törvényben azoknak a magyar állampolgároknak a hozzátartozó i számára, akiket bírói ítélet alapján kivégeztek, vagy akiket büntető eljárás során vagy büntetésvégrehajtás során hatósági közreműködéssel életüktől megfosztottak - tehát ahol a hatóságok aktív felróható magatartást tanúsítottak az életvesztés során , a túlélő házastárs, illetve gyermek, bizonyos esetben testvér és szülő számára 1 millió forintos, illetve 500 ezer forintos kárpótlást szavazott meg az Országgyűlés. Most, amikor vizsgáljuk, hogy milyen kárpótlás és milyen feltételek mellett illesse meg a sérelmet elszenvedettek tágabb köreit, igen sokan ezt a mércét kívánják alkalmazni. Diszkriminációról beszélnek, mert a törvényjavaslat 300 ezer forint kárpótlást helyez kilátásba azoknak, akik az életüket deportálás, a II. világháború során alkalmazott ol yan személyiszabadságkorlátozás során vesztették el, amelynek célja vagy motívuma faji, vallási vagy nemzeti szempont volt, vagy akiket egyszerűen a békeszerződés után hadifogolyként kényszermunkatáborban visszatartottak és ott vesztették az életüket. Tö bb százezer magyar állampolgár vesztette el így az életét. Tisztelt Országgyűlés! Ha ezekben az esetekben azt a logikát követnénk, hogy a bírói ítélet alapján és a büntetőeljárás során életüket vesztettek számára megállapított 1 millió forintot tekintjük i rányadónak, akkor itt esetleg több száz milliárd forintos kárpótlást kellene kifizetni. Úgy vélem, mindenki számára világos, hogy ez teljesíthetetlen. Az 1992ben meghozott törvény szerint a bírói ítélet alapján életüket vesztettek esetében 1124 túlélő ház astársnak folyósított a Kárpótlási Hivatal személyenként 1 millió forintos kárpótlást. A gyermek, illetve az oldalági rokonok részére kifizetett fél millió forintos összeget is figyelembe véve összesen kevesebb, mint 2500 jogosulttal kellett számolni. A to vábbi kárpótlás esetében azonban a jogosultak körétől függően több tízezer, de esetleg több százezer jogosulttal kell számolnunk. Nem negatív diszkrimináció, ha az anyagi lehetőségeket figyelembe véve a mércét máshol vonjuk meg. Gondos vizsgálat tárgyává k ell tenni egyrészt a jogosultak körét, hogy a jogosultak körének a meghatározásánál a méltányosság szempontjai érvényesüljenek és az egyenlő elbánás elve ne csorbuljon. Az azonos ismérvek alapján kárpótlás alá esőknél azonos szempontoknak kell érvényesülni ük, és ilyen feltételek mellett a kárpótlás összegének is azonosnak kell lenni. A költségvetés teherbíró képessége azonban kizárja azt, hogy a jogosultak 1 millió forintos kárpótlást kaphassanak. Bármennyire is egyetértünk azzal, hogy az emberi élet pénzbe n ki nem fejezhető, az elvesztett emberi életért a kárpótlást pénzben nem lehet meghatározni. Csak nagyonnagyon korlátozott lehetőségeket jelent az anyagi kárpótlás. Azonban az anyagi kárpótlás mértéke az ország teherbíró képességének a függvénye, és - mi nt ahogy az Alkotmánybíróság is ebben a kérdésben döntött - ez olyan mérce, amely kizárja a diszkriminációra való hivatkozás lehetőségét. Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége - egyeztetve koalíciós partnerével - arra az álláspontra helyezk edett, hogy az általános vitát lezárni most még nem lehet. Szakértői tárgyalások folynak annak vizsgálatára, hogy az optimális megoldást megtaláljuk. A költségvetés lehetőségeinek figyelembevételével kell meghatározni a méltányosság és az egyenlő elbírálás elvének minél tökéletesebb érvényesülése mellett a jogosultak körét, illetve a kárpótlás összegét. (16.40)
