Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 13 (139. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3912 Tisztelt Országgyűlés! Ezzel tehát nem foglalkozik a javaslat. Amivel foglalkozik - mint már említettem - az elsősorban a 2. § rögzítése, tehát az átvilágítandók köre. Azonkívül pedig azokkal a problémákkal foglalkozik a javaslat, amelyek felmerültek a tisztelt Országgyűlés sajnos jogellenes döntést produkáló azon féléves tárgyalása során, amely az elsőként megválasztott három bizottsági tag bíró közül kettő tekintetében a megválasztásuk megsemmisítését eredményező határozatot hozta, amely mint tudjuk, mindkettőjük tekintetében különböző fórumokon - az Alkotmánybíróságot is beleértve - jelenleg jogvitát, bizonytalan kimenetelű - azt hiszem, hogy ez a legenyhébb fogalmazási mód - jogvitát eredményezett, nem nagy dicsőségére a tisztelt kormánypárti többségnek. Azt hiszem, hogy elég sok probléma fog még ebből adódni, hiszen a tisztelt parlament egy rendkívül rossz megoldást választo tt, amikor észlelte, hogy a bírók kezdik komolyan venni a feladataikat és bizony ennek a törvénynek a végrehajtása esetleg kellemetlen következményekkel járhat a jelenlegi összetételű parlamentre és másokra is. Tisztelt Országgyűlés! Tehát ezekkel foglalko zik a javaslat és úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság előírásainak megfelel. Alkotmánybíróságunk ugyanis azt írta elő az átvilágítandók körével kapcsolatban, hogy nem mennyiségi kérdésről van szó természetesen. Nem arról van szó, hogy 500 vagy 5000 embe rt kell átvilágítani, hanem arról van szó, hogy akiket a törvényhozó arra kényszerít, hogy ennek a bizottságnak a színe előtt legalábbis átvitt értelemben számot adjanak nem jogállamhoz méltó tevékenységükről, ezeknek a csoportoknak egységes rendező elv- é s érvrendszer alapján kell homogénnek lenni. Ezért nem tartotta alkotmányosnak a korábbi megoldásból az állami tulajdonú vagy többségi állami tulajdonú vállalati vezetői kört, ezért nem tartotta alkalmasnak és idevalónak, idetartozónak az úgynevezett egyet emi professzori kört, valamint kétségesnek tartotta, hogy jól vane szabályozva a hatályos törvényben a média világát illető kör, amely bizonyos példányszámtól és bizonyos hatástól vagy feltételezett hatástól tette függővé azt, hogy melyik kört milyen módo n kíván érinteni. Én az Alkotmánybíróság döntésével teljesen egyezően és azzal egyetértve úgy gondoltam, hogy a 2. § újrafogalmazását természetesen el kell végezni és ennek során, mint azt látják a javaslatban, nagyjából érintetlenül hagyva mindazokat a va lóban közhatalmi, közjogi pozíciókat betöltőket, amely tulajdonképpen az állami tisztviselői karból a helyettes államtitkár alatti szintet érinti még, a tábornoki kart, a nagyköveti kart természetesen érinti, s természetesen érinti a bírói és ügyész kart, hiszen ők fogják felülvizsgálni azokat az ügyeket, amelyeket a bizottság elbírál, s természetesen változatlanul érinti a legfontosabb polgármesteri és ehhez hasonló pozíciókat, lényegében ugyanúgy, mint ahogy azt az 1994ben elfogadott törvény szabályozta. Ehhez hozzá kívánom illeszteni, nem létszáma, hanem jelentősége miatt azt a kört, amelyet az Alkotmánybíróság indokolásában nagyon helyesen mintegy hiányként felvet, hogy vajon a köztestületek miért nincsenek érintve? Igen, tisztelt Országgyűlés, én úgy g ondolom, hogy a közhatalmi jogosítványokkal, közjogi módszerekkel létrejövő, ráadásul kényszertagságot jelentő köztestületek vezető tisztségviselői, országos és regionális vezető tisztségviselői bele kell hogy tartozzanak a törvény által átvilágítandó szem élyi körbe. Ezzel tehát bővül az általam javasolt újrafogalmazott 2. §, ugyanakkor szűkül, s ezt szeretném még egy picit még megindokolni, az úgynevezett médiakört illetően. Belátom az Alkotmánybíróság indokolása kapcsán - gondolom, a tisztelt Országgyűlés tagjai is könnyen meggyőzhetők erről , hogy nem az az elválasztó elv, hogy milyen sokan olvassák a lapot vagy milyen sokan nézik a televízióadást vagy hallgatják a rádióadást, hanem az elválasztó elv az, hogy milyen helyzetben van az a bizonyos média, va jon kötelességee és jogae, törvényadta felhatalmazás és előírás alapján, hogy közszolgálati hírműsort, politikai műsort adva monopolhelyzetben egyedüli közvéleményformáló erő legyen, és ha ilyen, akkor természetesen alá kell hogy tartozzon az Alkotmánybí róság döntésének indokolása alapján is, egyetértve az ott írtakkal ennek a körnek, és ennek alapján én a nemzeti országos közszolgáltató műsorra, illetőleg szolgáltató tevékenységre köteles Magyar Televízió, Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda politika i műsorok felelős vezetőit tartom az átvilágítandó személyi körbe tartozónak, természetesen az
