Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 12 (138. szám) - A vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - MATUSKA SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3884 formában fejeződjék be, természetesen az eredeti jogosultak minél nagyobb gazdasági gyarapodásával. Ezért jó lenne, hogyha - és a vita idáig ebb en a mederben is folyt - nem hangzanának el minősítő kijelentések sem a törvényre, sem annak az alkalmazására. Mert a kesztyűt föl lehet venni. Én azt hiszem, képviselőtársaim kifogyhatatlanok az érvekből, én szintén kifogyhatatlan tudok lenni az ellenérve kből. A kárpótlás lezárásánál valóban foglalkozni kellene ezekkel az itt felvetett kérdésekkel is. De miután a törvény kifejezetten bevallott célja, hogy csak egyes részeket zárjon le, nem célszerű most módosító javaslat kapcsán, és esetleg bizottsági kapc solódó módosító javaslatokkal egy teljesen új részét megnyitni a lezárási folyamatnak, anélkül, hogy erről valóban a Ház megalapozottan, szakértői vélemények alapján állást tudjon foglalni. Itt csak utalni szeretnék arra, hogy az első kárpótlási törvényt, amely megmondta, hogy ültetvényértékért nem jár úgynevezett aranykoronaértékben ki nem fejezett ellenszolgáltatás, hamarabb fogadta el az Országgyűlés, és hamarabb lépett hatályba, mint a szövetkezeti törvény, illetőleg a szövetkezeti átmeneti törvény. Tehát akkor adott esetben már figyelembe lehetett volna venni a vagyonnevesítésnél a kárpótlási törvénynek azt a szabályát, hogy a kárpótlásra kijelölt szőlő, gyümölcsös esetében ilyen ellenérték megtérítéséről szó sincs. És hadd mondjam el tisztelt képvis előtársaimnak, hogy ezt a rendelkezést is megtámadták az Alkotmánybíróság előtt, és az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy nem alkotmányellenes, hogy eltérő számításokat fogalmazott meg a jogalkotó a kárpótlási árverések során a megtérítésről, illetőleg a ré szaránykiadásnál. Hisz a részaránykiadásnál, mint ez köztudomású, meg kell téríteni az ültetvénynek az időarányos ellenértékét. Az ilyen jogi helyzetben kártérítési felelősség megállapítása meglehetősen ingatag. Maga a törvényjavaslat foglalkozik az utakn ak ellenérték nélkül történt átadásával kapcsolatos vagyonveszteségek ellentételezésével. Ez is benne van ebben a módosító javaslatban. Tehát én még egyszer nem azt kívánnám hangsúlyozni, hogy ezzel a kérdéssel az Országgyűlés ne foglalkozzék. De azt hisze m, a kormány nem ok nélkül nem tette be ebbe a törvényjavaslatba. Azért nem tette, mert nagyon bonyolult az összefüggésrendszer. Adott esetben nemcsak a szövetkezeteket kell akkor vizsgálni, hanem, mondjuk, az állampolgárokat is, hogyha késedelmes jegyhez jutásról van szó, vagy pedig, hogyha az időben megkapott jegyét az állam magatartása miatt nem tudta fölhasználni, s ezért milyen vagyonvesztés állt benne. Én csak utalni szeretnék például arra a problémára, hogy azok a szövetkezetek, amelyek időközben meg szűntek, időközben átalakultak, a tagságuk is változott, hogyan és milyen módon lettek jogosultak erre a kártalanításra, kártérítésre. Mert itt ez a javaslat minduntalan a szövetkezeteket ért károkról szólt. A szóbeli felszólalások pedig minduntalan a magá nszemélyeket ért károkról szólnak. Ezt is jogilag valamiképpen össze kell hozni, meg kell oldani. Ezért én őszintén mondom képviselőtársaimnak, hogy tisztelvén a szándékot, ez az egy paragrafusos megfogalmazás nem teszi lehetővé, hogy átfogóan ez a kérdés megoldásra kerüljön. Én úgy gondolom, hogy ha valóban van a kormányzatnak szándéka még végrehajtani a kormányprogramot, amiben ez a fajta kártérítés szerepelt, akkor ezt egy nagyon alapos munkának kell megelőznie, és egy olyan, adott esetben önálló törvény javaslatnak, amely kifejezetten csak erről szól. Formai szempontból még azt hozzá kell tennem, hogy igazából nem is lenne talán házszabályszerű ebben a törvényjavaslatban egy ilyen módosításnak a kodifikálása, hisz az eredeti törvényjavaslat ezzel nem is f oglalkozik. A Házszabályunk pedig olyan módosító javaslatok megtételét teszi lehetővé, amelyek kapcsolódnak az eredeti törvényjavaslathoz. (21.50) Szeretném meggyőzni képviselőtársaimat, hogy a kérdéssel valóban lehet foglalkozni csak kellő szakmai alázatt al, hozzáértéssel. Most már még egyszer hibát ne kövessen el a törvényhozás és ne
