Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ZWACK PÉTER (független):
369 megvalósulási határidejeként a 2005. évet jelölik meg. Amikor a határozati javaslat 2. pontjában ezt a célkitűzé st felfedeztem, már gyanakodni kezdtem, aztán az irányelvek 2. pontjának elolvasása során a gyanú sajnos, bizonyossággá vált. Ilyen fontos téma ilyen nagyívű programjának ennyire kisstílű és általánosságban mozgó feldolgozásával a Magyar Köztársaság Ország gyűlése nem járathatja le magát. A nyáron megkönnyebbülten hallottam azt a tévesnek bizonyult kósza hírt, hogy a felsőoktatásunkban kialakult tényleges helyzet következtében lekerül a parlament programjáról ennek az anyagnak a tárgyalása. Most szomorú szív vel azt kell mondanom: nagy kár, hogy nem ez történt. De még mindig megtehetjük, hogy elnapoljuk a dolgot, és most nem hozunk országgyűlési határozatot ezekről az irányelvekről. Álláspontomat az alábbiakkal szeretném alátámasztani. 1. A magyar felsőoktatás válságos időszakot él át, hiszen megroggyantak a hagyományos pénzügyi hátterei, összekuszálódtak az autonómia, a demokratikus tulajdonosi irányítás, a pénzügyi feltételek feletti rendelkezés és a személyzeti munka szakmai hátterét képező döntések körüli p roblémák. Kétségtelen, hogy a magyar felsőoktatás döntő többsége olyan szoros költségvetési függésben él, hogy nagymértékben kénytelen osztozni az államháztartás sorsában. Az sem vitatható, hogy képzési és kutatási rendszerünk számos elemében korszerűtlen. A Bokroscsomag parlamenti megszavazásával is jeleztem, hogy átérzem a nemzetgazdaság gondjait, így a felsőoktatás finanszírozásának nehézségeit is. Éppen ezért tartanám üdvözítőnek, ha nem követnénk el azt a stílushibát, hogy egy ilyen szituációban ezzel az előterjesztett anyaggal vázolnánk a perspektívákat a következő évtizedekre, amely minőségről, nyitottságról, autonómiáról és versenysemlegességről beszél. Kötelességünk tudomásul venni azt a politikai döntéshozói szabályt, mely szerint a különböző hely zetű társadalmi csoportok az állapotuk iránti érzéketlenséget tekintik a legbőszítőbb hatalmi reakciónak. A felsőoktatásban dolgozók többsége számára kétségtelenül nem idegen elvi koncepciók tárgyalása, távlati elképzelések megvitatása. De ez most nem az a történelmi szituáció, amikor ilyesmire lenne igényük, főleg nem ilyen cukormázzal bevont példányra, mint amiről most vitát folytatunk. 2. Ezzel el is jutottam mondanivalóm második részéhez: a tartalmi problémákhoz. Az időzítésen és a műfajon túlmenően ugy anis az irányelvek megfogalmazása is számos súlyos gondot vet fel számomra. A cukormázat azért említettem az előbb, mert az a tündérmese, ami itt "A felsőoktatás fejlesztésének kitüntetett értékei" címszó alatt megfogalmazódik, az nem csupán Magyarországon számít illúziók gyűjteményének, hanem nagyrészt az lenne a bevezetőben mintaként emlegetett fejlett országokban is. Csak néhány példa erre vonatkozóan. A minőség, mint általános érték megjelölése a modern tömegoktatásban anakronisztikus. A koncepció későb bi részében vázolt piramisszerű, lépcsőzetes képzési rendszer ma a fejlett országokban is azt jelenti, hogy a korábban a felsőoktatással azonos minőség ma már csak az elit csúcsokon jellemző. Egyébként a szakembergyárak ontják a nem minőségi átlagot, sőt a z elkerülhetetlen selejtet is. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk ne kellene igyekeznünk megvédeni az eddigi értékeinket, de jelenleg nem ez történik, és a koncepció további tartalma sem ezzel biztat. De vehetjük a nyitottságot is, akár együtt az esélyek kieg yenlítődésével. A mai magyar valóság összes reálfolyamata éppen ellenkező irányba hat, és a gazdasági politikát irányítók jóslatai belátható időn belül nem is ígérnek pozitív változásokat. Most éppen a felsőoktatás zártabbá tétele zajlik, akár az egyetemi centralizációs folyamatokat, akár az elszegényedési tendenciákat nézzük. Ha pedig erre az anyag készítői azt mondják, hogy kritikám földhözragadt, hiszen a jelen tényeivel bírál egy perspektivikus koncepciót, akkor erre csak azt tudom válaszolni, hogy üzle temberként is csak a realitásokból kiindulva tervezhetek hosszú távú üzleti stratégiát.
