Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 6 (136. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Salamon László): - HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ):
3645 A vita lezárása után utoljára az előterjesztő kap szót. Megkérdezem a tárca nélkü li miniszter urat, hogy most vagy pedig a határozathozatalt megelőzően kíván szólni. (Nikolits István tárca nélküli miniszter: A határozathozatalt megelőzően.) Mint általában, ilyenkor a miniszter urak választják; a határozathozatalt megelőzően kíván minis zter úr felszólalni. Tisztelt Ház! A módosító javaslatokról várhatóan jövő héten határozunk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Salamon László) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentk ezett Hága Antónia képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetségéből. Megadom a szót. HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igyekszem nagyon rövid lenni, mert tudomásul veszem azt, hogy ez a nemzetbiztonsági törvényjavaslat eléggé kimerítette képviselőtársaimat. De kötelességemnek érzem, hogy fölszólaljak, hiszen cigány származású országgyűlési képviselő vagyok, és a cigányság életében egy jelentős előremozdulás volt tapasztalható az elmúlt héten, hiszen megsz ületett az a kormányhatározat, amely a cigányság helyzetének lényeges javítását célozza meg. Erről a kormányhatározatról el szeretném mondani, hogy igenigen megkésve született, hiszen 16 hónappal a kormány alakítása után, ha jól számolom, és abban a helyz etben, amikor a cigányság társadalmilag erősen veszélyeztetve van azáltal, hogy milyen a gazdasági körülménye, és erősen úgy érezhető, hogy kizuhan a társadalomból. Hogy miért is történhet ez meg, és kik a cigányok, akik kedvéért és akiknek az érdekében ez a kormányhatározat megszületett, arról most nagyon röviden és néhány szót szeretnék mondani, és ígérem, nem fogom képviselőtársaimat fölösleges statisztikai adatokkal fárasztani a mai nap után. A legutolsó felmérések szerint Magyarországon 450500 ezer em ber az, aki cigánynak vallja magát, illetve az, akit a környezete cigánynak tart. A demográfiai robbanások azt mutatják, hogy az elmúlt húsz évben a cigányság lélekszáma 50 százalékkal növekedett, és óvatos becslések szerint 20002030ra Magyarország összl akosságának 8 százalékát teszik ki a cigányok. Azok a cigányok, akik között most a felnőtt munkaképes népesség, munkaképes csoport - itt erősen a férfiakat érinti ez a statisztikai adat - 5060 százalékát teszik ki a munkanélküliek. (15.30) Azokról a cigán yokról szól ez a kormányhatározat, amelynek fiataljait a magyar fiatalokhoz képest összesen 30 százalékban veszik fel középiskolai intézetekbe; ezek a fiatalok 90 százalékban szakmunkásképző intézetekben helyezkednek el; azokról a fiatalokról, akik közül a z egyetemekre 0,4 százalék jut be. Azt kell mondjam, hogy a társadalmi rendszerváltás, a piacgazdaságra való áttérés a cigányok helyzetében drámai helyzeteket idézett elő, hiszen az előző rendszernek nem volt érdeke az, hogy magasan képzett, iskolázott sza kembereket állítson elő a cigányság körében; olcsó, igénytelen munkaerőre volt szükségük, a hatvanashetvenes években az építőipart, a bányászatot, a kohászatot leginkább a cigány munkaerő látta el. Természetesen ezek az alacsonyan képzett, nagyon igénytel en, sok esetben halmozottan hátrányos, családilag, szociológiailag halmozottan hátrányos helyzetű emberek kerültek leghamarabb munkanélküli helyzetbe. Ezek azok, akiknek a gyerekei ma már munkanélküliek, és ezek azok az emberek, akik hihetetlen módon csaló dtak a rendszerváltásban. Képzeljék el annak a diósgyőri vasmunkásnak a helyzetét, aki munkanélküli lett, aki harminc évig segédmunkásként dolgozott, aki a "pedig" volt és a "bezzeg" volt a környezetében, mert
