Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 6 (136. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. HACK PÉTER, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke:
3575 (9.30) Van egy ilyen tényállás, mégsem alkalmazták a bíróságok, annak ellenére, hogy a rendőrség is megállapíthatónak tartotta, és az ügyészség i s ebben emelt vádat. Ez a helyzet eredményezi azt, hogy létre kell hozni egy új büntető törvénykönyvi tényállást, amely tényállás megítélésünk szerint szerencsésebben fogalmazza meg a tényállási ismérveket, hiszen nem a lelki vagy fizikai sérelem okozásáho z köti a bűncselekmény megvalósulását, hanem konkrét magatartásokhoz; nevezetesen ahhoz, hogy ha valaki mást nemzeti, népi, faji vagy vallási csoporthoz tartozása vagy vélt tartozása - amely fontos kiegészítése a tényállásnak - miatt bántalmaz, illetőleg e rőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Ez egy öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűntett lesz az új tényállás alapján, és még súlyosabb - kettőtől nyolc évig terjedő - szabadságvesztést ír el ő a tervezet akkor, ha fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan vagy bűnszövetségben követik el a cselekményt - nem soroltam fel minden tényállási elemet, csak jelzem azt, hogy milyen jellegű magatartások teszik ezt súlyosabban minősíthetővé. Úgy érze m, hogy ez helyes törekvés - még egyszer mondom - azok alapján, amiket Európában mindenütt láthatunk. Az egyesülési joggal visszaélés tényállásával is egyetért a bizottság többsége, ugyanis tapasztalhattuk azt, hogy a rendszerváltás folyamatában megalkotot t szabadságjogokat védő törvények szigorú rendelkezéseit betartva, a bíróságok által legálisan feloszlatott szervezeteket nagyon rövid idő alatt, pár nap alatt más névvel ugyanazok a személyek újra létrehozzák, és ez ellen tulajdonképpen nincs védelem. Ha a törvényes rendelkezéseink ellenére megalakult szervezetet a bíróság feloszlatja, jelenleg minden szankció nélkül más néven ugyanazok a személyek újra létrehozhatnak egy szervezetet, és mindaddig, amíg a törvények értelmében azt is fel nem oszlatja a bíró ság, addig szabadon - más szó nem jut eszembe - garázdálkodhatnak, élhetnek vissza az egyesülési jog szabadságjogával. Ugyanis az egyesülési jogról szóló törvény és az alkotmány is kimondja, hogy ezek a jogok csak az alkotmányos keretek között gyakorolható k. Ha valaki túllép a kereteken, akkor ezzel az alkotmányosság egészét veszélyeztetheti, és ezzel szemben a törvényalkotóknak nemcsak joga, hanem kötelessége is fellépni. Kötelességünk eszközt adni a hatóságnak arra, hogy ilyen visszaélésekre ne kerülhesse n sor. Amiről még végezetül szólnom kell, tisztelt Ház, az az úgynevezett közösség elleni izgatás. Ismét elnézésüket kell kérnem, hogy a megszokottnál talán alaposabban szólok, de úgy érzem, hogy ezek a problémák olyan súlyúak, amelyek talán az elmúlt másf él évben a bizottság kompetenciájában nem merültek fel. A közösség elleni izgatásról annyit kell tudni, hogy a magyar jogban az izgatás már 1878, a Csemegikódex óta létező tényállás. Az egypárti hatalom idején két külön tényállás létezett - az egyik volt az izgatás, amely a politikai visszaélésekre leginkább alkalmas cselekmény volt. Emlékeznek rá tisztelt képviselőtársaim: évente harmincötven izgatást követtek el Magyarországon, tulajdonképpen ebben merültek ki 8090 százalékig az úgynevezett politikai b űncselekmények. Ezeknek jelentős része tulajdonképpen az volt, hogy kocsmában vagy szórakozóhelyen valaki a rendszert szidta, emiatt feljelentették és börtönbe került. Ez az izgatás tényállás 1989ben a háromoldalú - rendszerváltó - tárgyalások keretében k erült ki a magyar büntető törvénykönyvből, és maradt egy másik tényállás, az úgynevezett közösség elleni izgatás, amely közösség elleni izgatás megint csak egy verbális bűncselekmény volt; tehát szóban kifejtett magatartást, a magyar nemzet valamely nemzet i, népi, faji vagy vallási csoportja elleni gyűlöletre uszítást tartalmazott. A szólásszabadsággal, a véleménynyilvánítás szabadságával visszaélő, azon a szabadságon túllépő bűntetteket fogalmazott meg 1989ben a rendszerváltó Btk.módosítás. Akkor a törvé nynek - ez a büntető törvénykönyv 269. §a - volt egy minősített esete is, amikor nagy nyilvánosság előtt követték el ezt a magatartást. Már 1992ben, aztán 1994ben is sokan megkérdőjelezték, hogy ezek a tényállások benne maradhatnake a büntető törvénykö nyvben. Két ízben - először 1992 májusában,
