Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 6 (136. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. HACK PÉTER, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke:
3573 törnek elő olyan törekvések, amelyek az emberi jo gok más csoportjait veszélyeztetik, amelyek az emberiesség ellen lépnek fel. Konkrétan: a véleménynyilvánítás, a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság, az egyesülési szabadság mindannyiunk által tisztelt és védendőnek ítélt jogai mögé bújnak mindenhol E urópában olyan törekvések, amelyekről azt hittük, hogy soha nem kell ezekkel már foglalkoznunk, amelyekről azt hittük, hogy ezekre már soha többé nem lesz fogadókészség a térségünkben. Ugyanakkor, ha szertenézünk Európában, azt látjuk, hogy rasszista, fajg yűlölő, uszító, gyűlölködő, erőszakos magatartások - Franciaországtól kezdve az Egyesült Királyságon keresztül, a miniszter úr által említett Svájcig, Németországban, Ausztriában és legújabban Svédországban is - a törvényhozókat arra késztették, hogy szemb enézzenek azzal, hogy hol van az emberi jogok védelmének határa és hol érkeztünk arra a pontra, amikor ezek a jogok már nem tisztelhetők és az ezekkel a jogokkal való visszaélést a büntetőjog eszközeivel is meg kell akadályozni. Úgy gondolom, talán szimbol ikus az, hogy az emberi jogokat - és ezen belül különösen a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság jogát - olyan nagymértékben tisztelő Svédországban éppen ezen a héten nyújtott be az igazságügyminiszter egy törvényjavaslatot, amely a rasszista zenei ko ncerteken megjelenő uszítás, a rasszista ifjúsági gyűléseken megjelenő uszítás elleni büntetőjogi védelemre szólít fel. Azt hiszem, nincs okunk ebben a tekintetben szégyenkezni; Magyarországon nem történt semmi más, mint Európa más országaiban. De az, ami történt, mi felelősségünket megszólítja s a mi felelősségünké teszi, hogy valamit tenni kell, a jog eszközeivel lépni kell. (9.20) Különösen azért kell ebben a térségben a törvényalkotóknak komolyan elgondolkodni saját felelősségünkö n, mert azok a veszélyek, amelyek esetleg nálunk erősebb, stabilabb demokráciákban talán a társadalomnak egy szűkebb körét érintik, ebben a térségben a tőlünk délre folyó háború tükrében is más aspektusban jelennek meg. A népirtás, a faji, nemzeti, vallási alapon elkövetett gyilkosságok, erőszak, uszítás, - mindez ebben a térségben nem absztrakt veszélyt jelent, nem azt a szintjét jelenti a veszélynek, mint amit, mondjuk, az Egyesült Államokban, vagy a nálunk erősebb demokráciát magukénak tudó nyugateurópa i országokban, hanem azt mutatja számunkra, hogy ezek a verbális cselekmények nagyon rövid idő alatt tényleges genocídiummá, tényleges népirtássá vezetnek. Az elmúlt hetekben tette közzé az ENSZ azt a nyilatkozatát, azt a vizsgálati eredményét, amely Boszn iaHercegovina területén emberek ezreinek lemészárlását, a genocídiumegyezménybe ütköző szörnyű büntetteket tárt a nyilvánosság elé, azt mutatva, hogy ezek a borzalmak az 1990es években is közel vannak hozzánk, itt a határaink mentén történnek. Nem bízha tunk abban, hogy ugyan már, ilyesmi évtizedek óta nem történt, mert ezekben az években, szinte azt lehet mondani, ezekben a hónapokban történtek ilyen borzalmak. Én azt hiszem, hogy ezért a magyar törvényhozóknak őszintén és nyíltan kell szembenézniök azza l, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy itt, Magyarországon megelőzzük azoknak a szörnyűségeknek a kialakulását, amit az egykori Jugoszlávia területén láthatunk, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a század végéhez közeledve ne kelljen embereknek rettegni amiatt, hogy valamely nemzetiséghez, valamely kisebbséghez, faji, vallási kisebbséghez tartoznak, és emiatt velük szemben a többség, vagy a többséghez tartozók egy csoportja gyűlöletre uszíthat vagy erőszakos cselekményeket követhet el. A dilemma mégis nagy, hiszen még igaz az, amit az előbb elmondtam ezekkel az új veszélyekkel kapcsolatban. Igaz az is, hogy Európának ebben a térségében a véleménynyilvánítás szabadságát elfojtó politizálás, törvényhozás is ismert volt, Európának ebben a térségében az emberek szenvedtek attól, hogy pusztán véleményük nyilvánítása miatt, pusztán a többségtől eltérő álláspontjuk kifejtése miatt börtönbe kerültek, sokan hosszú évekre töltöttek büntetést lágerekben, vagy büntetésvégrehajtási intézetekben, sokan az egés z életükkel áldoztak annak, hogy az uralkodó politikai nézetektől, vagy a többség nézeteitől eltérő véleményt vallottak.
