Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - A személyazonosító jelre vonatkozó 46/1995. június 30-ai alkotmánybírósági határozat következtében teendő intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3551 Szeretném elmondani, hogy a bizottság nem volt szűkkeblű, komolyan vette ezeket a módosító indítványokat. Ez abból is kitűnt, hogy a nyolcból hatot elfogadtunk, ezek szövegpontosító, korrekciós jellegű módosító indítvá nyok voltak. Az igazsághoz tartozik, hogy Sepsey képviselő úr leglényegesebb módosító indítványát végül is nem fogadtuk el. A határozati javaslat 2. a) alpont harmadik francia bekezdésének módosítását javasolta a képviselő úr. Ennek lényege: indokolatlanna k tartja a személyi és lakcímazonosító jel használatát az ingatlannyilvántartás területén. Sepsey képviselő úr a szöveges indoklásban indítványát azzal indokolta, hogy az ingatlannyilvántartáson belül az ingatlanok tulajdoni lapszáma és helyrajzi száma m egfelelő azonosító, tehát nincs szükség a személyazonosító számra. Ezzel kapcsolatban rögtön az mondható, hogy a tulajdoni lapszám és a helyrajzi szám magát az ingatlant azonosítja és nem a tulajdonost. Ez ott elhangzott. A bizottságunk többsége azzal érte tt egyet - és nagyon tömören fogalmazok, mert nem akarom húzni az időt , hogy az ingatlannyilvántartás vezetéséhez persze elégséges lehet a természetes azonosító, azonban csak ennek használata igen komolyan veszélyezteti a jogbiztonságot, és nem képes el eget tenni a közhitelesség kritériumának. Sepsey képviselő úrnak az ingatlannyilvántartással kapcsolatban, mármint azzal, hogy ebbe a csomagba bekerült, egyéb aggályai és kifogásai is voltak. Például összefüggésbe hozta a vagyonadózással, legalábbis ezote rikus szinten. Meg kell mondjam, azzal értettünk egyet, hogy ennek a dolognak semmi köze a vagyonadóztatáshoz. Sepsey képviselő úrnak volt egy másik, mondhatnám generális indítványa a T/1570. számon benyújtott törvényjavaslathoz. Ebben a képviselő úr nem k evesebbet indítványozott, minthogy a határidőt 1996. december 31ről 1996. július 1jére változtassuk. Ezzel a bizottság sem és az előterjesztő sem értett egyet. Ezt a javaslatot a bizottság azért nem támogatta, mert az adóigazgatás szempontjából a módosít ó javaslat elfogadása igen súlyos és nem kívánatos helyzetet teremtene abban az értelemben, hogy vagy nem teljesülnének a személyi jövedelemadó törvénynek a jövedelemadó összevonására vonatkozó rendelkezései, vagy az adóév eltérő időszakaiban eltérő azonos ító jel használatának a következményeként a két jelnek az év végén együttesen kellene azonosítania az adózót. Ez szükségképpen azzal járna, hogy csak olyan azonosító jelet lehetne bevezetni, amellyel a személyi szám - idézőjelbe téve - azonosítható lenne, azaz átkonvertálható lenne, ezzel pedig éppen a szakazonosító értelme veszne el és keményen ellentmondana az Alkotmánybíróság határozatának is, amely éppen a nyilvántartások közötti átjárhatóságot kifogásolta. Az igazsághoz tartozik, hogy az előterjesztő k épviselője, legalábbis a hangosan gondolkodás szintjén, nem zárkózott el attól, hogy megvizsgálják: az adóigazgatás kivételével a többi érintett nyilvántartás átállíthatóe mondjuk szeptember 30ig. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez csak felvetés volt. Ily en rövidebb határidő lehetőségével, ennek gondolatával egyébként a bizottság néhány kormánypárti képviselője is eljátszott, vagy legalább is úgy nyilatkozott, hogy örömmel támogatnának minden reális elképzelést ebben a vonatkozásban. Köszönöm szépen a figy elmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. A bizottság kisebbségi álláspontját dr. Sepsey Tamás képviselő úr ismerteti. Megadom a szót. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt K épviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Figyelemmel arra, hogy Tóth Pál képviselőtársam nemcsak az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatos bizottsági véleményt mondta el, hanem a törvényjavaslattal kapcsolatosat is, én felhatalmazva érzem magam ar ra, hogy mindkettőről szóljak, ezáltal is csökkentve az üresjáratokat. (1.10)
