Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - A szövetkezeti törvényhez kapcsolódó átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - KARAKAS JÁNOS (MSZP):
3548 Karakas János, MSZP, és Glattfelder Béla, Fidesz, képviselő úr önálló indítványukat T /1454., T/1455. számon, a foglalkoztatási bizottság ajánlásait T/1454/2. és T/1455/2. számon kapták kézhez. Kérdezem az előterjesztőket, kívánjáke az expozét ismertetni. (Karakas János jelentkezik.) Megadom a szót Karakas János úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. KARAKAS JÁNOS (MSZP) : Tisztelt Ház! Először is elnézést kérek mindazoktól, akik a múlt heti általános vitára készültek. Elnézést ezért a malőrért, de minden rosszban van valami jó. Talán a jó az, hogy menet kö zben az alkotmányügyi bizottság is foglalkozott ezzel a témával, és pozitív módon támogatta a felvetést. (Dr. Farkas Gabriella: Nincs jelen a kormány képviselője!) Tisztelt Ház! Önálló képviselői indítványunk témáját a Legfelsőbb Bíróság egy 1994. évi munk aügyi kollégiumának határozata, illetve ennek következménye adta. E határozat értelmében a termelőszövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyának felmondása esetén a felmondási idő és a végkielégítés mértékének számítása csak 1992. január 20ától, teh át a szövetkezeti törvény hatálybalépésének napjától vehető figyelembe. Az ezt megelőző tagsági viszonyban, illetve munkaviszonyban töltött idő viszont nem. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság egy korábbi határozatban - igaz, az ipari szövetkezeti tagok számár a - megítélte a végkielégítést a tagsági viszonyban eltöltött azon időre, amikor a tag munkát végzett. Ez a kétféle legfelsőbb bírósági határozat végső soron azt mutatta, hogy eltérő értelmezés van a mezőgazdasági szövetkezetekkel, illetve az ipari szövetk ezetekkel szemben. Ezt meg is indokolták, illetve természetesnek tartották. Ugyanakkor a mi álláspontunk szerint ez a legfelsőbb bírósági értelmezés sem állja meg igazából a helyét, különösen azért nem, mert a korábbi szövetkezeti jogszabályok nem alkalmaz tak eltérő rendelkezéseket az ipari és a mezőgazdasági szövetkezeti tagok munkavégzési kötelezettséggel járó tagsági viszonyának munkajogi megítélésére. Az 1992 előtt hatályos szövetkezeti törvény kimondta, hogy a munkában töltött idő alapján járó jogok sz empontjából a szövetkezeti tagként és a munkaviszonyban végzett munka egy tekintet alá esik. Ugyanez fogalmazódott meg egy '79. évi MÜM rendelet szerint is. Sőt, az Alkotmánybíróság a 327/B/1992. AB határozatának indokolásában is arra az álláspontra helyez kedett, hogy a tagok munkamegállapodásának munkaszerződéssé való átváltoztatásával a jogalkotó megőrizte a munkahelyet, a munkavállaló munkaviszonyának folyamatosságát és így a munkavállaló végkielégítésre válik jogosulttá. Tisztelt Ház! A mezőgazdaságban lezajlott folyamatok miatt jelentős számú szövetkezet kényszerült arra, hogy munkahelyeket szüntessen meg. A felmondások sok olyan szövetkezeti tagot érintettek, akik hosszú évek óta dolgoztak a szövetkezetnél és a szövetkezet természetesen végkielégítést fizetett nekik. Hozzá kell tennem, hogy a szövetkezetek nagyobbik fele tette ezt meg. Viszonylag kevés szövetkezetre volt jellemző, hogy élve ezzel a jogértelmezéssel, kikerülte a végkielégítés fizetését. Nem véletlen, hogy éppen emiatt a mezőgazdasági szö vetkezők és termelők országos szövetségének kongresszusi határozata is foglalkozott ezzel a témával. Amiért megszületett ez az indítvány, annak fő kiváltó oka az volt, hogy amennyiben a munkaviszonyt folyamatosnak tekintjük, a szövetkezet felmondása esetén a végkielégítést a munka törvénykönyve alapján kötelezően kell fizetni, és ez - a stabilizációs törvény elfogadásáig - mentes volt a tbjárulék fizetése alól. Viszont ha ez nem törvény alapján történik, tehát igaza van a munkaügyi kollégium határozatának, akkor ezt tbjárulék fizetési kötelezettség terheli. A Legfelsőbb Bíróság ítéletére hivatkozva a társadalombiztosítási önkormányzatok elkezdték a lehetséges adósok számbavételét, és a fizetési meghagyásokat is kiküldték jó néhány helyre. Tisztelt Ház! Miv el megítélésünk szerint a Legfelsőbb Bíróság döntésének jogi felülvizsgálata nem lehetséges, ezért csak törvénymódosítás útján rendezhető a kérdés. Hozzá kellene tennem, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok - érzékelve, hogy be lett adva egy ilyen m ódosító indítvány
