Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
350 rövid időn belül a gyermekek vagy a fiatalok 8090 százaléka érettségit adó in tézménytípusba fog kerülni. Ennek következtében a gyerekek jelentős része, mondjuk azt, hogy jelen pillanatban 4042 százaléka, az elkövetkezendő időben 3035 százaléka nyilván a szakképzésben vesz részt. Ezeknek a gyerekeknek a szakképzőintézményekben ke ll akkor a továbbiakban biztosítani a 9. és a 10. osztálynak megfelelő tanítást. Ez a forma is lehetséges. Nem kizárt, és különösen az átmeneti időben nem kizárt. De hosszú távon - úgy gondolom - nem ez lenne a célszerű forma, hanem össze kellene hangolni a közoktatási rendszer NATra vonatkozó részét, illetve a szakképzési részét, s ez jelen pillanatban semmiféle összehangoltságot nem mutat. A struktúra másik része, ami számomra legalább ilyen fontos, a postsecondary képzés. Délelőtt már említést tettem ar ról, hogy valójában jelen pillanatban csak a felsőoktatás az, amely a postsecondary képzéssel foglalkozik, holott valójában úgy gondoljuk, hogy ez legalább annyira a közoktatás része. Egyre nagyobb számban lesznek olyan diákok, akik szakmai képesítésüket a z érettségi után fogják megszerezni. Ez a forma a magyar oktatási rendszerben viszonylag új forma, de nem lenne jó és nagyon kevéssé tartanánk támogatandónak azt, hogy csak a felsőoktatási intézmények foglalkozzanak a postsecondary képzéssel. Valószínűnek tartom, hogy egyre több szakközépiskola és egyre több szakmunkásképző is felkészül arra a lehetőségre, hogy érettségizett diákokat fogadjon be és ennek megfelelően szakmát biztosítson. Ha ez a képzés nem jelenik meg a közoktatási rendszerben, akár a közokt atási törvényben, akár a szakképzési törvényben, akkor egyértelműen csak a felsőoktatáshoz fog tartozni. Délelőtt már elmondtam, hogy miért nem tekintjük ezt csak a felsőoktatáshoz tartozó szerves résznek. Ezért célszerűnek tartjuk, és módosító javaslatot is benyújtunk, hogy a postsecondary képzés a szakképzés részeként jelenjék meg, és ne kizárólagosan a felsőoktatásnál, aminek egy veszélyére szeretném felhívni a figyelmet: ha beszámítják a felsőoktatásba felvett hallgatói létszámba azokat az érettségizett fiatalokat, akik szakmára kerülnek be egy főiskolára vagy egy egyetemre, akkor ezzel látszólagosan növeljük a felsőoktatásban levő hallgatók létszámát, de valójában nem tesszük azt. A másik lényeges pontja a módosításnak a gazdasági kamarákról szóló módos ítás. Azt kell mondjam, ez az eredeti tervben szerepelt, tehát teljes mértékben támogatandó, hogy a gazdasági kamarák szerepet kapjanak a szakmai képzésben. Sőt, tulajdonképpen egy pozitív példára szeretném felhívni a figyelmet. Hiszen számos szakközépisko lában és szakmunkásképzőben az iskolaszékbe már az elmúlt időszakban is beválasztották azokat a gazdasági szakembereket, akik segítették, hogy kialakítsák az új struktúrát, és segítettek abban, hogy a fiatalok olyan szakmai képesítést szerezzenek, amely a munkaerőpiac kihívásainak sokkal jobban megfelel. Úgy gondolom, a törvényi szabályozásban nem is szükségeltetik több, mint ami jelen pillanatban ebben a törvénymódosításban szerepel. Azonban a gazdasági kamaráknak a feltételrendszerében szeretném, ha továb bra is - ha úgy tetszik - tevékenyen részt venne az oktatási lobby. Itt elsősorban a szakképzési lobbyra gondolok. Hiszen itt azért nemcsak egy gazdasági érdek szerepel, nemcsak az szerepel, hogy a munkaerőpiac kihívásainak meg kell tudni felelni, hanem az is szerepel, hogy fiatalokat - akár 16 év feletti, de még mindig 18 év alatti vagy 19, 20 éves fiatalokat - nevelnek. Ezért szeretnénk azt mondani, hogy a nevelés kérdése itt nem merülhet ki abban, hogy a szakmai képesítés csak a munkaerőpiac igényeinek f eleljen meg. Amiben kétségeink vannak és problémát látunk, az az ingyenesség kérdése. Úgy hiszem, teljesen egyetértett a Ház mindegyik oldala abban, hogy az első szakma megszerzése ingyenes. Ez természetesen szerepel a szakképzési törvényben is, szerepel a közoktatási törvényben is. Mégis mindannyian tudjuk, és az elmúlt időszakban tapasztaltuk, hogy számos helyen az ingyenességet vagy rejtetten, vagy néha nem teljesen rejtetten nem lehetett biztosítani.
