Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - Döntés önálló indítványok sürgős tárgyalásáról - A délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők IFOR-kötelékében korlátozott létszámú magyar műszaki kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
3473 A magam részéről vallom azt, hogy Magyarországnak egyszerre kell az euroatlanti csatlakozás mellett elkötelezett országnak lennie, olyan országnak, amelynek erénye a kiszámíthatóság, és az a fajta stabilitás, ami a nemzetek közössége előtt joggal tarthat számot tekintélyre. Ebben az esetben is múlhatatlanul szükség van tehát arra, hogy világossá tegyük: tisztában vagyunk saját geopolitikai helyzetünkkel, saját történeti adottságainkkal, görcsökkel és reménybeli görcstelenségekkel. Fontos számunkra az, hogyan alakul nemcsak a határon túli magyarok - nemcsak a vajdasági és horvátországi magyarok , de a Horvátországban, Szerbiában és Boszniába n élő más nemzetiségűek sorsa is. Éppen ezért egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik szerint a délszláv válság generális rendezése, az ehhez való magyar hozzájárulás a Magyar Köztársaság szempontjából döntő fontosságú, és eminens érdekünk, hogy a m agunk eszközeivel is hozzájárulhassunk a délszláv háború befejezéséhez, illetőleg ahhoz, hogy biztonságpolitikai érdekeinket ezzel is érvényesítsük. Igen ám, csak mi a Magyar Köztársaság érdeke ebben az ügyben, túl a felsorolt, sokfelől érkezett észrevétel ekkel kapcsolatban? Aze, hogy kimondjuk, hogy a Magyar Köztársaság részvétele, hozzájárulása ehhez a rendezéshez, és ezáltal saját NATOtagságának és euroatlanti integrációjának elősegítése, gyorsítása - hogy élesebben fogalmazzak - tapintható kiérdemlése . Az az én véleményem szerint - még egyszer mondom - elegendő, ha a logisztikai támogatás megadásában, ha az útvonalbiztosításban, tehát az átvonulás engedélyezésében, a légtérhasználat engedélyezésében, a reptérhasználat engedélyezésében, valamint az átm eneti állomásoztatás engedélyeztetésében jelentkezik. Véleményem szerint elegendő, ha a Magyar Köztársaság ezzel tesz hitet, ezzel fejezi ki, ezzel érzékelteti, és nem pusztán jelképesen, hanem tevékenyen is ezzel járul hozzá egyrészt a NATO integrációja e rősödéséhez, a folyamat fölgyorsulásához, másrészt pedig ezzel járulhat hozzá a délszláv válság békés rendezéséhez. Minden, ami ezen túl van, tisztelt képviselőtársaim, már olyan körülmény, amit mindenkinek felelősséggel kell mérlegelnie, akkor, ha nem pus ztán történelmi és nem pusztán érzelmi érvekre van tekintettel, hanem például a NATO döntéshozói is pontosabb ismeretekhez juthattak volna esetleg arra nézve, hogy a Magyar Köztársaság sajátos, igenis történelmi, igenis szomszédsági, igenis kisebbségi geop olitikai helyzetéből adódóan bizonyos kérdéseknek a magyar törvényhozás nem tud jó szívvel eleget tenni. Vagyis, ha nem tud jó szívvel eleget tenni, - legalábbis nem mindegyikünk , akkor feltehetően nem jó szívvel vagy fél szívvel tesz eleget. Amit szeret nék még hangsúlyozni, az az, hogy a részvétel ellen szól még - többen elmondták - Magyarország és a magyar nép bizonyos súlyos történelmi öröksége is, amivel feltétlenül szembe kell nézni. Itt szó volt történelmi görcsökről, a múlt bevallásáról és a boldog abb jövőről. Csak emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy volt egy magyar író, Cseres Tibornak hívták, aki megírta a Hideg napokat, mert bevallotta a magyar történelemnek, a magyar múltnak egy olyan szakaszát, amely bevallásra szorult. Ott kétezer magya r, szerb és zsidó áldozatról volt szó. Ugyanez a magyar író, tisztelt Ház, 25 évig várt, hogy egy másik oldal is bevallja a maga bűneit, mivel azonban a kéznyújtásra nem érkezett meg a válasz, ugyanezen magyar író, Cseres Tibor kellett hogy megírja a Vérbo sszú Bácskában című történelmi dokumentumregényt is. Tudom, hogy egy halott is sok, hiszen egyetlenegy emberéletről is szó van - erről is, a várható magyar kockázatokról is folyik többek között ez a vita , ott a kétezer áldozattal szemben egy negyvenezres vérbosszú áldozatai álltak. (Dr. Kávássy Sándor: Még nem vallották be.) Lelkiismereti döntésről beszélek tehát, amikor arról is szólok, hogy véleményem szerint a NATO igen nagy, nemcsak jelképes jelentőséget tulajdonít a magyar részvételnek, a most követk ező boszniai békefenntartó misszióban. Én azonban azt hiszem, hogy itt a legfontosabb követelményeket,
