Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP):
34 A gyakorlati képzés felügyeletére a jelenleg hatályos szakképzési törvény szerint csak abban az esetben jogosult a gazdasági kamara, ha a gyakorlati képzés tanulószerződés alapjá n történik. Senki sem jogosult az ellenőrzésre viszont a másik esetben, az együttműködési szerződés, együttműködési megállapodás megkötése esetén. Ebben az esetben olyan jelentős kérdések, mint a tárgyi, személyi feltételek biztosítása, a képzés színvonala , a tanuló jogainak a biztosítása megkérdőjelezhető, és egyaránt bizonytalanná válik. De értelmetlen és indokolatlan is az, hogy ugyanazt a gazdálkodó szervezetet az a gazdasági kamara, amelyiknek tagja, tanulószerződés esetén jogosult ellenőrizni, de nem jogosult akkor, ha a képzés a gazdálkodó szervezet és az iskola közti megállapodás alapján történik. Ez az állapot egyébként ellenérdekeltté is teszi a gazdálkodó szervezetet abban, hogy tanulószerződést kössön. Ezért teljesen indokolt ez a törvénymódosítá s, mely szerint kiterjeszti a gazdasági kamara ellenőrző hatáskörét a képzés mindenféle módjára. Ugyanakkor, mivel a gazdasági kamaráknak időre van szükségük ahhoz, hogy felkészüljenek a gyakorlati képzéssel összefüggő feladataik ellátására, ezért helyes a z a törvénymódosítási szándék, hogy az átmeneti időszakban - a kormányprogramnak megfelelően - a szakképző iskolák vegyenek részt olyan kérdésekben, mint a gyakorlati képzésre való alkalmasság elbírálása, a szakmai alkalmassági vizsga lebonyolítása, a képz és felügyelete. E feladatok ellátására a szakképző iskolák rendelkeznek különböző szakmai tapasztalattal. Természetesen a szakképző iskolák ilyen irányú tevékenységének az anyagi feltételeit biztosítani kell. Az iskolát felkérő szervezetnek kell ezt biztos ítani. A törvénymódosításban ennek egyértelmű rögzítése csak az egyik esetben történik meg - a tanulószerződés esetén , a másik esetben nem. Ezt még módosító indítvánnyal pontosítani lehet. (17.50) Tisztelt Országgyűlés! A jelenleg hatályos törvényből - é s ezt nagyon fontos kérdésnek tartom - teljesen kihagyták a szülőket. A szülők jogosítványai csak a közoktatási törvényben szerepelnek, pedig a szakképzés - különösen a tanulószerződés - speciális helyzetet teremt a tanulók számára. A jelenleg hatályos sza kképzési törvény szerint a tanulószerződést a gazdálkodó szervezet és a tanuló köti meg, ők is bonthatják fel, ők módosíthatják és a szülőnek ebbe semmiféle beleszólása, még csak a jelenléte sem szükséges. A szakmunkástanulók többsége viszont a tanulószerz ődés megkötésekor még nem nagykorú, tehát a szülői felelősség kérdését nem lehet megkerülni. Ennek ellenére a jelenleg hatályos törvény szerint kiskorú tanuló olyan szerződést is köthet, amit a szülő még csak nem is látott, tehát fogalma sincs, hogy az mit tartalmaz. S tanuló úgy bonthat fel tanulószerződést, akár pillanatnyi szeszély miatt vagy akár mert valaki anyagilag elcsábítja a munkáltatótól, hogy a szülőnek nincs erről tudomása. Ad absurdum még az is előfordulhat, hogy a gyerek hetek óta az utcán cs avarog, fölbontotta a tanulószerződését, a szülő pedig azt hiszi, hogy gyermeke a szakmát tanulja, miután nem tud róla, hogy a tanulószerződést felbontották. Annak idején, két éve, amikor ezt a parlament tárgyalta, fölhívtam erre az Országgyűlés és az akko ri munkaügyi tárca figyelmét, módosító indítványt is adtam be, de akkor ez pusztába kiáltott szó maradt. Most a kormányprogramnak megfelelően egyértelműen kimondja a törvénymódosítás, hogy kiskorú tanuló esetén a szülő vagy a gyám jelenléte, illetve hozzáj árulása szükséges. Tisztelt Országgyűlés! Van a jelenleg hatályos szakképzési törvénynek egy olyan paragrafusa, amelyről előttem is szóltak már, államtitkár úr is említette futólag, érintőlegesen, ez pedig az a törvényparagrafus, amelyiket sajnos nem tarta nak be. Ez a törvényparagrafus kimondja azt, hogy gazdálkodó szervezet nem kérhet és nem fogadhat el költséghozzájárulást, költségtérítést a tanulótól, a tanuló szüleitől. A jelentősen csökkent üzemi képzőhelyek száma miatt a helyükbe lépő kis- és középvál lalkozások nem kis hányada sajnos ezt kihasználja és nem kis összegeket kér a képzés fejében a tanulók szüleitől. Ezek az összegek számtalan esetben a 100 ezer forintot is meghaladják. Ilyen anyagi áldozatra természetesen a családok jelentős része nem képe s, így aztán azok a családok, a halmozottan hátrányos helyzetű családok, a sokgyermekes családok, a munkanélküli, iskolázatlan szülők gyerekei kimaradnak a szakképzésből. Pedig pontosan ezen gyerekek számára jelent a szakmához jutás egzisztenciateremtő leh etőséget. És így a közoktatási törvényben előírt és biztosított
