Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 4 (134. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
3293 Tisztelt Országgyűlés! A rádióról, a műsorokról, a vezetőkről és a munkatársakról folyamatosan már minden szépet és jót, minden rosszat és csúfságot elmondtak. Ezen a téren nehéz lenne valami mellbeverő újdonsággal e lőállni. A 70 esztendő történetét sem lehet öt percbe összesűríteni. A Magyar Rádió története ugyanúgy sorsverte és zivataros, mint az egész magyar történelem. Voltak benne napsütötte csúcsok és sötét gödrök, fényes lapok, maszatos oldalak, viharok és ritk a szélcsendek, voltak benne forradalmak és kiegyezések, lázadások és megalkuvások, a falai között éltek hősök és árulók, váltották egymást az izgalmas és unalmas műsorok, a hallgatók szidták vagy dicsérték - de az intézmény működött és működik; és az elfog ultságok félretételével legalább annyit ismerjünk el, hogy valóban sokat tett a magyar kultúra terjesztése és népszerűsítése érdekében. A részletekről csak egyet: 1925. december 1jén hangzott el a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság vezérigaz gatójának, Kozma Miklósnak az avató beszéde. Ebből csak egy mondat: "Fogadalmat teszek arra, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontjait szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni." Herczeg Ferenc írja e gyik írásában: "A rádió kigondolója különb ajándékot adott az emberiségnek, mint Kolumbusz. Ma még csak játszunk ezzel a találmánnyal, mint a kismacska a napsugárral, de idővel jobban át fogja alakítani az életet, mint Amerika fölfedezése." Kolumbusz ugyan állítólag nem is Amerika felfedezésére indult el, de a rádió valóban átalakította életünket. Velünk együtt él, olyan mint egy házastárs, azzal a vitathatatlan előnnyel, hogy nyugodtan lehet szidalmazni - nem szól vissza , és ha már nagyon az idegeinkre m egy, akkor egy gombnyomással el lehet zárni. A televízió sem tudta elnyomni, mert például egy autóban nyugodtan lehet rádiózni; a tévézés már előidézheti egy fának ütközés veszélyét. Befejezésül, elkötelezett rádióhallgatóként, én a születé snap alkalmából hosszú életet, újabb nyugalmas évtizedeket, jobb műsorokat, tárgyilagosabb hírközlést, a politikai kultúra centiméterrel nem mérhető terjesztését és egyéb jókat kívánok a Magyar Rádiónak. Sajnos, születésnapi ajándékként egyet nem lehet ígé rni és letenni az asztalra: az életkorral járó kedvezményt, ingyenes utazást a frekvencia hullámvasútján - mert 70 év ide vagy oda, a frekvenciáért változatlanul fizetni kell. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűl és! Tekintve, hogy a frakcióvezető úr napirend előtti hozzászólását minden frakcióban megtapsolták - ahogy láttam , ezért meg merem kockáztatni azt a megjegyzést - vagy azt a javaslatot tenni a tisztelt Országgyűlésnek , hogy mindnyájunk nevében üdvözölh etjük a 70 éves Magyar Rádiót. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtt kíván felszólalni dr. Toller László képviselő úr, az MSZP frakcióvezetőhelyettese. Megadom a szót. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! December 4e van, Borbála napja. Egy szakma, egy iparág dolgozói ma országszerte megemlékeznek a bányászok védőszentjének napjáról. Talán nem mindenki tudja, hogy Szent Borbála tisztelete az európai bányászkodás közös kultúrkincse évszázadok óta. A legenda szerint a I V. évszázad elején Dioscuros, a gazdag és befolyásos kényúr, egyetlen, csodálatos szépségű leányát, Borbálát bezáratta egy toronyba, mert az apja akarata ellenére felvette a keresztény hitet; és ez sem volt elég: féktelen haragjában megölte gyermekét. De b üntetése nem maradt el, villám sújtott le rá és elpusztította. A Szent Borbálakultusz a XI. századtól terjedt. Őt imádták a hirtelen halál által fenyegetettek, az ő képét őrizték a nagy hadihajók puskaporoshordóraktárainak bejárata felett. S bár élete ne m volt kapcsolatos a bányászkodással, Szent Borbála tisztelete rohamosan terjedt nyugatról keletre, jelent meg a Kárpátmedencében, előbb Selmecbányán, Körmöcbányán, majd Besztercebányán, és a XIX. században a szénbányászat következtében gyorsan fejlődő új iparvidékeken és Magyarországon.
