Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 4 (134. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
3286 egyfelől a közvélemény nagy részének egyetértésével találkoztak, másfelől a kormánypártok ellenkezését váltották ki. Az Alkotmánybíróság e döntései nyomán sokak számára vált világossá, hogy az alkotmányosság, a jogállamiság nem valamiféle elvont érté k, hanem a legfontosabb eszköz, amely megvédi az embereket még az általuk választott hatalom túlkapásaival szemben is. Ezért az Alkotmánybíróság e döntései nemcsak a testületnek, hanem magának a jogállamnak is erősítették a társadalmi elfogadottságát, hite lességét, támogatottságát és tekintélyét. Ugyanakkor látni kell, hogy az a kitartó támadás, amelyet a kormány és a két kormányzó párt július 30a óta folytat az Alkotmánybíróság ellen, folyamatosan gyengíti a jogállami kereteket és súlyosan veszélyezteti a z ország stabilitását. A szerzett jogok, mindenekelőtt a családok támogatására vonatkozó szerzett jogok sokkszerű megvonását megakadályozó július 30ai alkotmánybírósági döntést követően a pénzügyminiszter megvádolta az Alkotmánybíróságot, hogy az túllépte hatáskörét, mert gazdaságpolitikai kérdésekbe avatkozott. Ezt az állítást Kis János, az SZDSZ főideológusa a Népszabadságban másfél kolumnás tanulmányban támasztotta alá, és hogy a szociális jogok jövőbeni megvonása során a koalíciót az Alkotmánybíróság n e korlátozza, olyan eljárást ajánlott, amely mellett a kormány végső soron figyelmen kívül hagyhatná az Alkotmánybíróság döntését, azaz átléphetné a jogállami kereteket. Legutóbb pedig, amikor a kedvezményes lakáshitelkamatok 12 százalékról 25 százalékra történő emelését akadályozta meg az Alkotmánybíróság, a pénzügyminiszter bejelentette lemondását, mint emlékszünk rá, aminek indokaként megismételte korábbi vádjait, miszerint az Alkotmánybíróság "gazdaságpolitizál", maradása feltételeként pedig azt szabta meg, hogy a kormány, illetve a parlament úgymond, szerezze vissza szuverenitását a gazdaságpolitika irányításában. Másképpen fogalmazva: a kétharmados kormánytöbbség regulázza meg az Alkotmánybíróságot. Ilyen előzmények után több mint aggasztó, hogy a min iszterelnök nem fogadta el Bokros Lajos lemondását és az MSZP kongresszusa látványos rokonszenvtüntetéssel felsorakozott a pénzügyminiszter mögött. Az "I Love Lajos" jelmondatos trikóval súlyosított érzelemnyilvánítás nem csupán a kongresszus és a társadal om értékítélete közötti szakadékról tanúskodik, hanem egyben az Alkotmánybíróságnak küldött baljós üzenet. Azt jelenti: a nagyobbik kormányzó párt kész arra, hogy a pénzügyminiszter feltételeinek eleget téve megregulázza az Alkotmánybíróságot, és ezzel elé rje, hogy a testület a jövőben kevésbé szigorúan értelmezze az alkotmányossági követelményeket. Ez két úton képzelhető el, illetve szívesebben mondom: kísérelhető meg. Vagy az Alkotmánybíróság hatáskörére, tagjainak, elnökének megválasztására vonatkozó sza bályok megváltoztatásával, vagy az ezzel való fenyegetéssel. Mindkét módszerhez szükség van a kétharmados többségre, a koalíciós partner támogatására. A Kis Jánosféle elvi alapvetésen túlmenően egyes újabb megnyilvánulások is arra mutatnak, hogy az SZDSZ, legalábbis a fenyegetés és nyomásgyakorlás szintjén, hajlandó szerepet vállalni e méltatlan játszmában. Hack Péter, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke az elmúlt héten felvetette, hogy nem az Alkotmánybíróságnak magának, hanem az Országgyűl és kétharmados többségének kellene a testület elnökét megválasztania. Dornbach Alajos, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke pedig, akit személyes felelősség terhel azért, hogy az Alkotmánybíróság hiányzó két tagjára immár egy esztendeje nem tud a jelölőbizo ttság konszenzusos jelöltet állítani, éppen erre a döntésképtelenségre hivatkozással változtatna az alkotmánybírák konszenzusos jelölésén, és a bírák kiválasztását kizárólag a kétharmados többség tetszésére bízná, módosítva a hatályos alkotmányt, és megsza kítva ezzel egy 1989 óta töretlen gyakorlatot. A két SZDSZes politikus által felvetett alkotmánymódosítások... (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) Elnézést kérek, egy fél percet kérnék még. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
