Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a külügyminiszterhez - “Hogyan vetette fel ön a magyarokat sújtó román oktatási törvény ügyét július 19-ei bukaresti tárgyalásain?” címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
315 De azért egy kicsit részletesebben reagálok. Valóban, néhány ellenzéki politikus bírálta a július 19ei út időzítését, mert azt mondták, hogy az oktatási törvény elfogadása után nem volt értelme ennek az utazásnak. Erre reagálva mondtam azt; ha nem megy el a külügyminiszter, akkor vajon elére ezzel valamit? Nyilvánvalóan nem remélhetjük, hogy ennek hatására a román parlament megsemmisíti az oktatási törvényt. Azt viszont tudjuk, hogy ez esetben még arra sem lett volna mód, hogy szóvá tegyem mindazokat, amiket szóvá tettem. Hogyan vetettem fel? - kérdezi képviselő úr. Nos, hangsúlyoztam, hogy a törvény visszalépés a jelenlegi gyakorlathoz képest, mert korlátozza az anyanyelvi oktatás lehetőségeit. Hangsúlyoztam, különösen sérelmezzük a felvételi vizsga an yanyelven történő letételének megszüntetését, illetve a szakoktatásból az anyanyelvhasználat kiiktatását. Tehát lényegében azokat a problémákat vetettem fel, amelyekre képviselő úr is utalt. Hangsúlyoztam azt is, hogy ez az oktatási törvény megítélésünk s zerint nincs összhangban az európai normákkal. Én nem tartom gyengének ezt az érvelést. Valóban igaz, nem volt olyan reményem, hogy Iliescu elnököt néhány perc alatt meg tudom győzni arról, hogy az oktatási törvény nem felel meg az európai normáknak, illet ve nem felel meg az ottani magyarság elvárásainak. És egyetlen más tárgyalópartneremnél sem volt ilyen reményem. De azt hiszem, nem baj, ha egy külügyminiszter úgy ül le egy tárgyalóasztalhoz, hogy tisztában van a realitásokkal, tudja, mit lehet elérni és mi az, ami ott, az alatt a néhány perc alatt nem elérhető. Szándékom tehát szerényebb, korlátozottabb volt. Arra irányult, hogy jelezzük az álláspontunkat, jelezzük az egyet nem értésünket, jelezzük a tiltakozásunkat. Az oktatási törvény valóban súlyos hel yzetet teremtett, amit valószínűleg csak fokozatosan lehet, soksok lépéssel lehet feloldani. Ami a magyarromán viszony őszinte, nem szépített feltárására vonatkozik, úgy érzem, nem vagyunk ezzel késésben, hiszen több mint egy éve pontosan ezt tesszük. Am it még nem sikerült elérnünk, helyrehozni azt a kárt, amelyet az előző kormány időnként konfrontációs vonala okozott Magyarország nemzetközi megítélésében. (Dr. Für Lajos ingatja a fejét.) További munkára van szükségü nk ahhoz, hogy eloszlassuk azt a feltevést, amellyel sajnos az amerikai külügyminisztériumban éppen úgy találkoztam, mint Brüsszelben, illetve vezető lapok szerkesztőségeiben, miszerint a magyarromán viszony második Bosznia irányába fejlődik. Ugyanis túl azon, hogy ez nem igaz, ha ez a vélekedés fennmarad, akkor meggyőződésem szerint nem kapunk több támogatást - mint ahogy valószínűleg az előző kormány téves számítás alapján hitte - a kisebbségi kérdés megoldásához, ellenben bizonyosan távolabb kerülünk az Európai Uniótól és a NATOtól, az euróatlanti integrációtól. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársamat, elfogadjae a választ. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Miniszter Úr! Örömme l vettem ma hallott nyilatkozatát a rádióban arról, hogy közösen találjuk meg a legjobb megoldást a határon túli magyarok súlyos gondjaira. Igaza van válaszában szerintem abban is, hogy soksok lépés vezet ehhez. Ugyanakkor azonban az ön által helyteleníte tt demonstratív lépéseket nem zárnám ki ilyen súlyos esetben. Jelenti ez azt, hogy azonnali nemzetközi lépésekkel egyidőben tiltakozásának nyomatékául semmiképpen sem utazik a külügyminiszter Bukarestbe. Sőt, kilátásba lehetett volna helyezni az alapszerző dési tárgyalások megszakítását is. Jelezni kellett volna ezekkel, hogy a román oktatási törvényt az európaiság és a magyarság elleni támadásnak tartjuk és hogy Bukarest egy egész tárgyalási folyamatot tört ketté. A látogatás tényéből viszont a román diplom ácia azt szűrhette le, hogy az oktatási törvény nem meghatározó kérdés, hanem az egyezkedés egyik, a magyar fél számára nem is túlságosan fontos eleme.
