Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - A délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők Magyarországon történő átvonulásáról és átmeneti állomásozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a békepartnerség más rész... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
3124 folyóan kiegészítésként itt a kezünkben van és jóváhagyásra vár, és most jön a további: - ".., illetve annak keretei közt a kormány által megkötésre kerülő egyetértési memorandumok biztosítják." Tehát egyrészt jóvá kell hagynunk előterjesztéseket, má sfelől felhatalmazást kell adnunk a kormánynak további megállapodások megkötésére. És itt jön az én módosításom. Tudniillik ezekkel a megkötendő megállapodásokkal kapcsolatban én a következő rövid szövegrész beillesztését javaslom a határozati javaslatba. Tehát felhatalmazza az Országgyűlés a kormányt, hogy megállapodjon a Magyar Országgyűlés által jóváhagyott szövegű egyetértési memorandumok keretében mindazzal, amit az eredeti javaslat mondott. Magyarán mondva: én a megkötendő megállapodásokat - ahogy az indoklás mondja: az egyetértési memorandumokat - a parlamentnek bemutatni és a parlament által jóváhagyatni javaslom. Mivel indoklom ezt? Egy bonyolult folyamatnak - reméljük, szerencsés kimenetelű folyamatnak - az elején állunk. Nem tudjuk, hogy alakulnak a körülmények, nem tudjuk, hogy kik lesznek a résztvevők. (17.40) A honvédelmi miniszter úr 35 államról szólt, a mai alkotmányügyi bizottsági tárgyalásokon a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium megfelelő képviselői ennél jóval nagyobb létszám úakról. (Dr. Schamschula Györgyhöz fordulva:) Megkérem Schamschula Györgyöt, hogy fontos közlendőivel ne zavarja az általam mondandókat! (Derültség és taps a bal oldalon. - Dr. Kis Zoltán: Zárja ki!) Szóba került ennek földrajzi tágassága tekintetében, hog y Svédországtól Bangladesig vannak már jelentkezők, hogy a békepartnerség keretében belül igen sokan - nem is akarom mondani, olyan nagy számban - vannak még jelentkezők. Nem tudjuk, hogy ezek jelentkezése, jelképes vagy tényleges részvétele milyen konzekv enciákkal jár. Vajon csak azokkal, amelyekre a londoni 1951es szerződés kiterjeszkedett, amikor - ne felejtsük el! - még az ÉszakAtlanti Szövetség belső köre egyezett meg egymással, majd ennek kiterjesztése következett - meg kell mondanom, rendkívül nagy általánosságban - a békepartnerségben résztvevőkkel. Legyen szabad egyetlen mozzanatra felhívnom a figyelmet. Egyik megállapodásszöveg sem tartalmaz például semmilyen utalást arra, hogy a folyamat hogy ér véget. Valamennyi résztvevőnek egyhangú nyilatkozatára van szükség, hogy az egész telepítés, átvonulási jogosítás befejeződjék, hogy a kivonulások egy időben megtörténjenek? Mi történik akkor, ha a békepartnerség egyes résztvevői közül a balkáni népek iránti szolidaritásérzéstől áthatva valame lyik azt fogja mondani, hogy ő úgy látja, a balkáni testvérnépek közül egyik vagy másik, vagy annak egyik vagy másik alakulata még nem tekinti lezártnak a béke helyreállítását akkor, amikor mondjuk az Egyesült Államok, a legfőbb résztvevő azt fogja mondani , hogy lezártnak tekinti az akciót és megkezdi saját csapatainak a kivonását? És akkor jelentkezik ugyancsak a magyarországi bázisokat a szerződések és meghatalmazások alapján jogosan igénybe vevő fél és azt mondja: őt még nem nyugtatták meg a fejlemények, ő ideiglenesen még itt akarja állomásoztatni erőit. (Derültség az MDF padsoraiból.) Akkor nekünk milyen biztosítékaink vannak? Vajon ilyen körülmények között túlzáse vagy netán időhúzás, hogy mi azt kívánjuk, hogy igenis az alkotmányos kötelezettségeknek amúgy is megfelelő módon, nemzetközi és különösen katonai kötelezettségekkel terhelt szerződés oda kerüljön, ahol az érvényben lévő magyar alkotmány értelmében kerülnie kell, ahol kétharmados többséggel el kell dönteni, hogy az Országgyűlés kívánjae az a dott országgal esetleg speciális feltételekben való megállapodást. Úgy gondolom, az Országgyűlés nem bölcs, ha ezt a biankó váltót eleve kiállítja. Másrészt én tisztában vagyok az Országgyűlés erőviszonyaival. Tisztában vagyok azzal, hogy a kétharmadot a k oalíciós pártok ki tudják állítani. De felhívom szíves figyelmüket a következőkre! Tisztelem és nem is akarom megrontani azt a bizalmat, amit saját kormányuk, honvédelmi miniszterük, külügyminiszterük iránt éreznek. De legyenek tisztában azzal, hogy egy il yen eseménysorozat nemcsak egyszerűen egy megállapodáshoz vezethet, hanem az új és új fejlemények folytán megállapodássorozathoz. Nem is szólva arról - nyilvánvalóan erre más értelemben
