Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - Varga István (MDF) - az igazságügy-miniszterhez és a belügyminiszterhez - "Hol nyugszanak Hóman Bálint hamvai?" címmel - DR. VARGA ISTVÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
3105 Megadom a szót a képviselő úrnak. DR. VARGA ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Korosztályom azon tagjai, ak ik nemcsak Révai Józseftől és Molnár Eriktől tanulták a történelmet, úgy tekintenek a hétkötetes "HómanSzegfü"re, mint mondjuk, az irodalomtanárok Szerb Antal Magyar irodalomtörténetére. Igen, kedves képviselőtársaim, Hóman Bálintról szeretnék beszé lni. Arról a kultúrpolitikusról, aki itt ült a patkóban 1932től kisebbnagyobb megszakításokkal 1943ig mint kultuszminiszter. Akiről Glatz Ferenc történész azt írta, hogy igen jó miniszter volt, mert ő teremtette meg az egységes középiskolai hálózatot, a z ő érdeme az iskolafelügyelői rendszer megteremtése, és a nyolcosztályos népiskola is a nevéhez fűződik. Arról a Hóman Bálintról szeretnék beszélni, aki kiemelkedő tudása révén már 33 éves korában egyetemi tanár volt. Arról a Hóman Bálintról, képviselőtár saim, akit 35 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé fogadott. Arról a Hóman Bálintról, aki a két világháború közötti történészgeneráció egyik legnagyobb tagja volt. S arról a Hóman Bálintról természetesen, aki 1951. június 2án méltatlan kö rülmények között hunyt el. Arról a történészről, akit megaláztak és meggyaláztak az ávós pribékek öt éven keresztül; azt a történészt, aki, amikor XI. Piust meglátogatta, a pápánál az ő könyve volt: a "Magyar történet". Nem szeretném hosszan ecsetelni, hog y ez alatt az öt év alatt mi történt Hóman Bálinttal, az interpellációm, tisztelt képviselőtársaim, nem is erre irányul. Az interpellációm két kérdésre szeretne választ. Nevezetesen: Képviselőtársaim, a rendszerváltozás óta már jó néhány év eltelt. Talán n em kellenee a Magyar Tudományos Akadémiának rehabilitálni Hóman Bálintot, s talán nem kellenee ezzel a törvénytelen perrel foglalkozni? Hiszen - szintén Glatz Ferencre utalok - egyetlenegy pechje volt - elnézést a frivol kifejezésért - a volt vallás- és közoktatásügyi miniszternek és kiváló történésznek, hogy amikor Bárdossy László hadat üzent, ő azon a kormányülésen ott volt, és az első vádpont az volt, hogy nem tiltakozott ez ellen. Nem kívánok arra sem utalni, hogy hány ezer zsidó honfitársunk életét m entette meg, hány művész léphetett fel az ő minisztersége alatt, és arról sem szeretnék hosszan beszélni, hogy Waldapfel Esztertől Szegfü Gyulán keresztül hányan és hányan álltak ki, s természetesen nagyon érdekes, Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadé mia tagja is mellette állt ki. Tehát, miniszter úr, kérdésem az, hogy esetleg sor kerülhete a kiemelkedő miniszter és tudós rehabilitálására; illetve ennyi év után mikor találjuk meg Hóman Bálint hamvait, hogy édesapja és Darányi Kálmán és Darányi Ignác m ellé a Darányisírkertbe elhelyezhessék, és néhányan, akik tiszteljük, egy virágot elhelyezhessünk a sírján? (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Az interpellációra Vastagh Pál igazságügyminiszter úr válaszol. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszte r : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen az én tisztemből fakadóan csak az ön által szorosan hozzám intézett kérdésekre tudok válaszolni. Elöljáróban el kell mondanom önöknek és a közvéleménynek is, hogy ez nem először került az igazságügyi ko rmányzat és a szélesebb közvélemény elé, hiszen az ügy már felvetődött 1989ben, felvetődött 1991ben, és felvetődött '90ben, a szabad választások előtt és közvetlenül utána is. (16.00) Ami az első kérdését illeti, képviselő úr, nem tudok egyértelmű válas zt adni a rendelkezésemre álló okiratok alapján, hogy vajon Hóman Bálintot hol temették el. Feltételezhetően a váci rabtemetőben nyugszik, de ezt büntetésvégrehajtási hivatalos okirattal nem tudom alátámasztani. Ami a második kérdését illeti, képviselő úr , ahogy említettem, ez is több ízben fölmerült. 1991 őszén ifjabb Hóman Bálint néhai Antall József miniszterelnök úrhoz fordult, kérte édesapja rehabilitálását. Az ezzel kapcsolatban kialakult igazságügyi minisztériumi álláspont - amelyet
