Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
3033 Erre a felszólalásra Csiha Judit államtitkár asszony válaszolt. Szeretném tisztázni azt, hogy a Magyar Országgyűlésben minden országgyűlési képviselőnek joga és kötelessége az alkotmány védelme és az alkotmá nyosság vizsgálata, hiszen minden egyes törvényjavaslat kapcsán, mely a Ház elé kerül, vizsgálnunk kell nekünk, képviselőknek is az alkotmányosságot. Bár meg kell mondanom, hogy ebben kifejezetten fontos szerepe az igazságügyminiszternek van, ezért furcsa elvitatni egy országgyűlési képviselőtől azt, hogy az alkotmányosság érdekében felszólal. Bokros Lajos lemondása tipikusan olyan indokokra vezethető vissza, melyek alkotmányossági kérdések voltak, talán ebben az igazságügyminiszter úr is megfontolhatná a zt, hogy milyen felelősség terheli őt a sorozatos alkotmányellenes benyújtásokért. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Deutsch Tamás frakcióvezetőhelye ttes úr, a FideszMagyar Polgári Párt frakcióvezetőhelyettese. Megadom a szót Deutsch Tamás úrnak. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A FideszMagyar Polgári Párt az Országgyűlés mai ülésnapján a lakáskérdésekkel ö sszefüggésben kíván napirend előtt hozzászólni. Két ok adja az apropóját ennek a hozzászólásnak. Egyrészt az, hogy az idén módosított, úgynevezett lakástörvény értelmében az önkormányzati tulajdonban levő bérlakásokban lakó bérlők még két napig, 1995. nove mber 30áig élhetnek vételi jogukkal, valamint a másik ok már a parlament tegnapi, illetve részben mai plenáris ülésén is érintett téma: az Alkotmánybíróságnak az elmúlt héten a lakáshitelkamatokkal kapcsolatban hozott döntése, amely a kormány elképzelése it alkotmányellenesnek minősítette. Úgy ítélem meg, hogy ma Magyarországon a magyar társadalomban kevés súlyosabb, neuralgikusabb téma van, mint a lakáskérdés. Nincs olyan magyar polgár, akit valamilyen módon ne érintene ez a probléma. Természetesen alapve tően két osztályba sorolhatók a magyar polgárok: akiknek van lakásuk, illetve akiknek nincs lakásuk. Ebből a szempontból sajnos nem biztos, és nem könnyű eldönteni, hogy kik vannak nehezebb helyzetben. Hisz azok a magyar polgárok, akik magánerős lakásépíté s folytán teremtették meg sokszor egy élet munkájával azt a lehetőséget, hogy fedél legyen a fejük fölött, tucatnyi problémával néznek szembe. Ugyanúgy hihetetlenül súlyosak azok a problémák, amelyek sújtják, érintik azokat a polgárokat, akik önkormányzati bérlakásokban laknak. (9.20) Azok a polgárok, akik éltek vagy élni kívánnak még az elkövetkezendő két napban vételi jogukkal, bizony a lakástörvényhez kapcsolódó jogszabályok hiányában jogosan érzik azt, hogy az elmúlt évtizedekben elmaradt több tízmilliá rd forintos felújítási hátralék terhelődik az új tulajdonosokra, hogy egyre csökkenő reáljövedelmükből kell nekik ezt a feladatot valamilyen módon teljesíteniük. Akik bérlőként maradnak a korábban is bérelt bérlakásukban, azokat pedig különböző megalapozot t vagy megalapozatlan félelmek terhelik a jogszabályok ellentmondásosságából fakadóan, illetve több, a kormány által már tavaly év végére ígért jogszabályi módosítás elmaradása miatt. Nagyon sokan érzik magukat kirekesztve az önkormányzati tulajdonú bérlak ások megvételi lehetőségéből, hiszen közel százezer olyan lakás van, amely lakással kapcsolatban nem tudtak élni a bérlakásban lakók a vételi jogukkal; ezek volt egyházi ingatlanok, ezek műemléki lakások, ezek olyan lakások, amelyeket az önkormányzatok a d öntésükkel vontak ki az alól a lehetőség alól, hogy a bentlakó bérlők élhessenek a vételi jogukkal. De vannak olyan lakások, amelyeknek a bizonytalan helyzete - ahogy már korábban említettem - elmaradt jogszabályi módosítások miatt maradt meg. Úgy ítélem m eg, mindannyiunk közös felelőssége, hogy az elmúlt másfél évvel szemben ne folytatódjék tovább a lakásügyben az a halogató magatartás, ami tapasztalható volt eddig. A
