Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 27 (131. szám) - A helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalásáról - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
3020 jelentette, hogy aki egyszer a pályázatát beadta és a feltételeknek megfelelt, de nem jutott támogatáshoz a megadott keretből, az a következő évben automatikusan sorban állt. Volt viszont ennek a rendszernek egy hátulütője: ilyen infláció mellett a beadott pályázati számok már nem voltak érvényesek, azokat mindenképpen újra kellett gondolni és módosítani kellett. Ráadásul sok esetben az önkormányzat feltételei is megváltozhatnak annyira, hogy a következő évben már nem látja biztosí tottnak a pályázaton való indulást. Ez biztonságot jelent, ugyanakkor jelentős többletmunkát, azt gondolom, nem okoz. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatását nem ez a törvény rendezi el. A költségvetés egyébként el fogja rendezni minden valószínűség szerint. A tornatermek támogatásával én elméletben annak idején is nagyon egyetértettem. Valóban ne térjünk vissza azokra a vitákra és visszaélésekre, amelyek ezt a pályázatot kísérték. De megjegyzem, hogy már 1996ban sem szerepel a t ámogatott célok között. Ez a döntés tehát nem újkeletű, hanem 1995 elején született, '97ben már nem került a témák közé. Rögtön hozzáteszem: ha valóban rendelkezésre állnának források, akkor én szigorú feltételrendszer mellett továbbra is támogatandó céln ak tartanám. Bár azt is megjegyzem, hogy ez olyan költségterhet jelent a későbbiek során az önkormányzatok számára - már ami a fenntartást, üzemeltetést illeti , amely meglehetősen nehéz problémává teszi ezt, különösen kisebb települések esetében. Jobb ké rdés ennél, de mindenképpen rendezendő kérdés, a pénzmaradványok ügye. Vagyis az, ha a visszamondások miatt esetleg szabadon maradnak keretek a megjelölt összegen belül. Ezt a kérdést is a költségvetési törvényben kell elrendezni. Itt nyilván még lesznek v iták ezzel kapcsolatban a parlamentben. Én is célszerűnek tartanám, ha a megmaradó pénzek a rendszeren belül maradnának, és a visszautasított pályázatok lépnének előre abban az esetben, ha valaki visszamondja a beruházást. Az persze egy más kérdés, hogy le szneke egyáltalán ilyen kielégítetlen pályázatok. Hiszen való igaz, hogy a szigorú feltételek mellett egyrészt már nehezebben teremtik elő az önkormányzatok azt a saját erőt, ami szükséges a megfelelő beruházáshoz. Másrészt azt sem szabad figyelmen kívül hagyni - és ez is a célok szűkítésének egy oka , hogy azok a beruházások, amelyeket most kedvezményezünk, itt elsősorban a szennyvíztisztítás, szennyvízelvezetésberuházásra gondolok, többszörös beruházási igényt jelentenek a korábbi egészséges ivóvízell átó rendszerek kiépítéséhez képest. Ez pedig jelentős terhelést ad egyrészt a rendelkezésre álló keret számára, másrészt az önkormányzatok számára is egy lényegesen nagyobb terhelést és egy sokkal átgondoltabb, megalapozottabb, jobban előkészített döntést igényel. Az ténykérdés, hogy az ígérvényes rendszer és a korábbi elkötelezettségek miatt 1995ben csak mintegy 5 milliárd forintnyi új induló beruházással lehetett kalkulálni. De ez a kormány számára semmilyen problémát nem okozott, mert ami épül, itt épül . Nagyon helyes, hogy épül. És miután 1990től mindenki ezt a rendszert támogatta, egyetértett azzal, hogy ez egy jó rendszer, és nagyon sokan egyetértenek azzal is, hogy fenntartandó rendszer, legfeljebb némi átalakításra szorul, én azt gondolom, nem baj, ha időnként vannak olyan évek, amelyekben a beruházási csúcsok miatt kevesebb induló beruházásra kerül sor. Azt remélem, az önkormányzatok lesznek olyan pozícióban a jövőben is, hogy ilyen jellegű infrastrukturális és pláne a környezetvédelmet vagy esetle g az oktatás ügyét előtérbe helyező célok, címek mentén tudnak pályázni és továbbra is tudnak beruházni. Ez egy olyan fontos szelete volt az önkormányzati rendszernek, ami egyrészt jelentősen segített az elmaradott infrastruktúra felszámolásában, másrészt pedig az ide elköltött összegeken keresztül jelentősen elősegítette azt is, hogy akkor, amikor egyébként a gazdaság teljesítőképessége jelentősen csökkent, mégis legyen egy olyan szektor, ahol a gazdaság szereplői számára ezen keresztül az ország számára i s biztosítottak valamilyen kilábalási lehetőséget.
