Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 27 (131. szám) - A személyazonosító jelre vonatkozó 46/1995. június 30-ai alkotmánybírósági határozat következtében teendő intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi L... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
3012 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Tekintve, hogy több képviselőtársunk nem jelezte hozzászólási szándékát, megkérdezem Kuncze Gábor belügyminiszter urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Kuncze Gábor: Igen.) Megadom a szót. KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen nincs túl nehéz dolgom, mert nem hangzottak el érdemi észrevételek a határozati javaslatot ellenző képviselőtá rsak részéről. Azt gondolom azonban, reagálni mégiscsak célszerű, mert érdemes beszélni arról a problémakörről, ami idáig elvezetett. Arról van szó, hogy az Alkotmánybíróság a személyi számot alkotmányellenesnek nyilvánította és hozott egy határozatot arra vonatkozóan, hogy milyen határidőig engedi meg ezt fenntartani. Beszéljünk őszintén, eléggé magunk között vagyunk, az előző kormánynak nem volt szándékában ezen a szabályozáson változtatni, eszébe nem jutott ezen a szabályozáson a változtatás. Megjegyzem, abban bízott minden valószínűség szerint, hogy a világ egy másfajta irányba halad, a számítástechnika fejlődésével a mindenfajta azonosító rendszerek, illetve nyilvántartások egy más irányt mutatnak, mint amilyet majd nálunk a szabályozás most fel fog ven ni. Másrészt nem mert soha hozzányúlni azért, mert a most még egységes közigazgatási nyilvántartási rendszert féltette mindig mindenfajta változtatástól, és nem akart hozzányúlni harmadrészt azért, mert minden évben a költségvetési vita során tíz meg ötven millió forintokon vitatkoztunk és mindig felmerült problémaként, hogy mibe kerül egy új rendszernek a felépítése és mennyire bonyolult egy új nyilvántartási rendszerre átállni, hiszen mindenki emlékszik arra, hogy annak idején a személyiszámrendszer bevez etése milyen problémákat vetett fel. Én nem azt mondom, hogy ezek elfogadható indokok egy alkotmánybírósági határozattal szemben, csak azt állítom ezzel, hogy nem került egy darab betű vagy vonal ennek az ügynek a kapcsán előkészítésre. Ez a kormány szinté n azt gondolta, hogy talán határidőmódosításokkal átmenetileg kitolható ennek a problémának a megoldása, és meg kell mondanom, hogy ugyanezekkel a kérdésekkel kellett szembenéznie. Ezeknek a nyilvántartási rendszereknek a megváltoztatása oly módon, hogy a z zökkenőmentesen menjen végbe, valóban egy hosszas előkészületet, hosszas koordinációt, megfelelő felkészülést igénylő olyan munka, ami ráadásul egyébként pénzbe is fog kerülni akkor, amikor most a parlamentben megint ötven meg százmillió forintokon folyi k a vita. Ezért volt egy kísérlet arra vonatkozóan, hogy ezt a határidőt ismét hosszabbítsuk meg, ezt az Alkotmánybíróság elhárította, és a szabályozást '95. december 31ével hatályon kívül helyezte. Ugyanakkor azonban, kedves Rubovszky képviselőtársam, ne m helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy akkor majd január elsejétől megszűnik a szabályozás. Azt gondolom, hogy ezt a problémát kezelni kell és nem olyan módon, hogy előkészítés nélkül rövid idő alatt végezzük el ezt, a számoknak a bevezetését, mert it t hihetetlenül fontos kérdésekről van szó, amelyeket a normális, megfelelő módon kell kezelni. Ez a probléma, amivel itt szembe kell nézni, mindnyájunknak és nemcsak a kormánynak a problémája. A kormány van most abban a helyzetben természetesen, hogy felel őssé lehet tenni ma, november 27én a problémákért... (Dr. Sepsey Tamás közbeszólása.) . Kedves Sepsey képviselőtársam, ön most széttárhatja a kezét és motyoghat valamit, amit én egyébként nem hallok, de nem is különösebben érdekes ebben a pillanatban. Én a zt gondolom, hogy éppen azért van értelme annak, hogy itt most ezeket a kérdéseket megvitassuk, mert a jövőnkről döntünk akkor, amikor a közigazgatás nyilvántartási rendszereiről döntünk, ezért ezekről a kérdésekről valóban érdemes érdemi, nem pedig formai vitát folytatni. Az érdemi vitának pedig az lenne a lényege, hogy beterjesztettünk egy koncepciót, amiről úgy gondoljuk, valóban érdemes vitatkozni.
