Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 27 (131. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának újramegnyitása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2967 Éppen ezért ezen konkrét módosító csomaggal kapcsolatban - sajnos - meg kell jegyeznünk, hogy itt a parlament egy bizonyos fokig háttérbe szorul, mégpedig eléggé jelen tős formában. És ehhez a megállapításomhoz hozzá kell még csatolnom a következőket. Ismeretes, hogy a költségvetési törvénymódosítási csomagban szerepel a lakáscélú kamatok emelésével szükséges költségvetési intézkedés, ami természetes, hogy ebbe most bele kerül. Azonban az a körülmény, ami ezt megelőzte, konkrétan pénzügyminiszter úrnak bejelentett lemondási szándéka, összefüggésben az Alkotmánybíróságnak a döntésével, és annak a kilátásba helyezése, hogy csak akkor marad a posztján, hogyha bizonyos mozgást eret biztosít majd számára a két kormánypárti frakció, erőteljesen nyomot hagyott a közvéleményben, és itt már szóba is került mai napon a parlamentben, de tulajdonképpen az Alkotmánybíróság szerepének a megkérdőjelezése van mindebben az előzményben. Éppen ezért ezt a most újra megnyitott általános vitát - sajnos - két ilyen, elég súlyos körülmény között folytatjuk le. Egyik a parlament szerepének formálissá tétele, a másik pedig az Alkotmánybírósággal kapcsolatos, tehát egyáltalán a jogállammal kapcsolatos problémáknak a fölmerülése. Ezeknek az árnyéka mindenképpen rávetül erre a most megnyitott általános vitára éppen a konkrét javaslatokkal kapcsolatban. Minthogy a parlamentről van szó és az Alkotmánybíróságról, demokráciánk két alapintézménye kérdőjeleződ ik meg bizonyos fokig ezen a mai napon. Szorosabb értelemben véve megjegyeztem az előbb, hogy a helyzet kialakulásában tulajdonképpen az ÉTtárgyalások elhúzódása játszott szerepet. Bírálatunkat a kormány felé többször elmondtuk, hogy a társadalomnak a ne m megfelelő kezelése következtében állt elő ez a helyzet. Ez a kormány nem tudta megkötni a társadalmigazdasági megállapodást, ugyanakkor természetesen keresi a megoldásokat, és pénzügyminiszter úr jelezte is itt, hogy kilátás van egy árbérmegállapodás, több évre szóló árbérmegállapodás megkötésére. Igen ám, de mindezeket úgy kellett volna időzíteni, hogy - éppen a parlamentre mint legfőbb törvényhozó testületre figyelemmel - mindezek előbb szülessenek meg, nem pedig így az utolsó, a huszonnegyedik órába n. Úgyhogy ennek alapján mertem ezeket a kijelentéseket tenni. Ugyanakkor az ÉTtárgyalások és az ott megszületett döntések, megállapodások kapcsán is el kell mondanom a következőket. Lényegében nem ismerjük eléggé az ÉTtárgyalások eredményeit. A sajtóból valamit összeszedtünk, pénzügyminiszter úr a mai napon tájékoztatást adott egyes dolgokról, de nekem például elég sok hiányérzetem van még. Most önmagában az a körülmény, hogy itt tulajdonképpen a munkavállalók és a kormány megegyezéséről van szó, ezt az ÉTmegállapodást igen kérdésessé teszi, hiszen a munkaadók ebben a hármas körben, mondhatnám, bizonyos szempontból a legjelentősebb részt képezik. Azért mondom, bizonyos szempontból, mert hisz nem akarom elemezni a kormány és a munkavállalók jelentőségét, de a gazdaság helyzetét illetően azért mégiscsak a főszerep a munkaadók kezében van, illetőleg ők jelentik a főszereplőt. Minthogy az ő megegyezésük ebben nincs benne, ezért ez egy igen részleges megállapodás. Továbbmenve ebben a gondolatmenetben, el kell mondanunk azt is, hogy az önmagában üdvözlendő, hogy végül is valami utat tört magának. Mi a költségvetés vitája elején, a vezérszónoklatok körében már elmondtuk, hogy ez a benyújtott költségvetés nem eléggé realista, mert nem veszi figyelembe azokat a tár sadalmi feszültségeket, amelyek ebben az országban vannak. Érthetetlenül álltunk akkor is az előtt, hogy a közalkalmazotti rétegnél lényegében nulla százalékos béremelés volt előirányozva, hogy a kormány hogy kezelheti ezt a réteget így, és mi örömmel üdvö zöljük, hogy most mégis utat tört magának valami, ha nem is az igazi, és most már a versenyszférához hasonlíthatóan részükre is előirányozza a 19,5 százalékos béremelést. Ugyanakkor eme társadalmi feszültségek kezelése továbbra sem megoldott. Egyrészt azér t, mert a munkaadói oldal hiányzott a megegyezésnél, másrészt mert a közalkalmazottak részéről, beleértve még soksok más ágazatot is, továbbra is sztrájkfenyegetések vannak, demonstrációk vannak kilátásba helyezve.
