Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 27 (131. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
2948 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ugyancsak kétperces reagálásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság elnökének. (Kis Zoltán: Majd elmagyarázom!) DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a pont osítás kedvéért: ma Magyarországon agrárügyekben igen sok szervezetnek van kompetenciája, és a Varga képviselőtársam által felhozott engedélyeket nem a földművelésügyi tárca adta ki. Ezzel együtt természetesen komoly probléma, hogy több engedély ment ki, m int amennyire egyébként lehetőség lenne. De úgy gondolom, nem az a kérdés, hogy több ment ki, hanem az, hogy mi lesz jövőre. Ebben a vonatkozásban az ellenzék - éppen az újságokon keresztül is - győzelmi híradásokat ereget meg, miszerint az agrárpiaci rend tartásról szóló törvényben az ellenzék fényes győzelmet aratott. Éppen annak a lehetőségét vették el, hogy a tárca felelőssége fokozódhasson. De erről természetesen újra kell majd beszélnünk. Erre fog majd lehetőséget adni az agrárpiaci, illetőleg a búzami zéria kapcsán megalakult mezőgazdasági bizottsági albizottság, amelyik stratégiai és piacszabályozási kérdésekkel foglalkozik, mihelyt a jelentést az Állami Számvevőszéktől és a Versenyhivataltól megkapja. Úgy gondolom, természetes, hogy e költségvetési id őszakban nagyon sokféle impulzus éri a képviselőtársakat. Éri őket olyan jellegű is, amiről Varga Mihály szólt. A költségvetési vita kellős közepén vagyunk, indítványokból, időnként - már bocsánat - nem kellően végiggondolt indítványokból a végeredményre m ég kár volna következtetni. Úgy hiszem, hogy ez a parlament egy vitatkozó parlament, a zárószavazásig minden bekövetkezhet, mint ahogy erre is jó példát szolgáltatott épp az agrárpiaci rendtartási törvény. Épp ezért úgy gondolom, hogy nem a tárca bírálata, sokkal inkább az emberek problémáinak a megoldása lehet az egyedüli célja egy ilyen napirend előtti hozzászólásnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkeze tt Deutsch Tamás frakcióvezetőhelyettes úr, Fidesz. Megadom a szót. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magyar politikai élet bal oldalán zűrzavar uralkodik. Az elmúlt hét történései még nyilvánvalóbbá tették, hogy súlyos kormányzati válság van Magyarországon. Mindez természetesen nem kéne, hogy közvetlenül érintse a polgárokat, ha nem lenne az MSZPnek 54 százalékos, a szocialistaszabaddemokrata koalíciónak pedig 72 százalékos parlamenti többsége, ami által a tartós válsá gban lévő kormánypártok döntései alapvetően meghatározzák mindannyiunk sorsát. Így mindaz, amit önök csinálnak, ami önökkel történik, sajnos nem az önök belügye. A koalíciós partnerek viszonya az első pillanattól fogva zűrzavaros, de most már olyan mély vá lságba jutott, olyan bomlásjelenségeket mutat, ami aligha teszi lehetővé, hogy a kormány mandátumának még hátralévő idejében rendet teremtsen a maga háza táján és a tehetetlenség, illetve a hibás döntések kettősségéből, szorításából valami épkézláb, az ors zág felemelkedését előmozdító politizálásba fogjon. A zűrzavarnak és a tehetetlenségnek ezt a fokát már aligha lehet kezdeti botladozásnak vagy tanulási időszaknak felfogni. (13.50) Ez már nem más, mint az alkalmatlanság bizonyítványa. Ennek a koalíciónak a nyelve, amelyen a koalíciós partnerek egymással beszélni tudnak, a kölcsönös fenyegetés. Sarkosabban szólva: a kölcsönös zsarolás. A játszma fő mechanizmusa a túszdrámákból ismeretes: ki bírja tovább a
