Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HORVÁTH VILMOS (SZDSZ):
2928 Én úgy vélem, hogy azzal a törvénnyel, amit két esztendővel ezelőtt hoztunk, ennek nyomán ezt a folyamatot sikerült megállítani, és az európai normákon mess ze túlmutatóan egy újfajta modellt, az önkormányzati modellt sikerült felállítanunk, amelynek kedvező eredményei remélhetőleg néhány éven belül mutatkozni fognak. E törvénynek, amelyet mi alkottunk, egyik legfontosabb eleme a pozitív diszkrimináció, a kise bbségek pozitív védelme, ezen belül is hatványozottan a kisebbségi nyelveknek a védelme. Sajnos, a velünk szomszédos Szlovákiában az elmúlt héten egy olyan - nyugodtan mondhatom - szégyenteljes törvényt hoztak, amely egyáltalán nem illeszkedik az európai n ormákhoz, egyáltalán nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a magyarszlovák alapszerződés feltételez. Én azt hiszem, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje valamennyi képviselőjének kötelessége minden fórumon az összes lehetőséget felhasználni arra, hogy erre felhívjuk a figyelmet. És itt, a térségben, bizony vannak jó példák. Tisztelt Képviselőtársaim! Két évvel ezelőtt fogadtuk el a magyarukrán alapszerződést, amely az akkori parlamentben nagy vitákat váltott ki, és én, mint a magyarukrán p arlamentközi bizottság elnöke, nyugodt szívvel mondhatom önöknek, miután a múltkor találkoztunk ukrán kollégáinkkal és sikerült beszélni a kárpátaljai magyarság képviselőivel, hogy pozitív folyamatok indultak meg Ukrajnában a magyarságot illetően. 1991ben a Magyar Köztársaság Ukrajnával is és ezzel párhuzamosan Horvátországgal is kisebbségvédelmi megállapodást írt alá, aminek a nyomán Horvátországban szintén pozitív folyamatok indultak meg. A szlovéniai törvénykezésről azt hiszem nem is kell beszélni, hisz en köztudott, hogy a magyarszlovén kisebbségvédelmi megállapodás kiválóan működik. Tehát nem igaz az, amit néhányan állítanak, hogy itt, a középeurópai térségben, nem lehet olyan megállapodásokat kötni, amiknek a nyomán az adott országok kisebbségeinek a helyzetén ne lehetne változtatni. Igenis lehet és hál'istennek a pozitív példák vannak többségben. Ami a múlt héten történt az egy rendkívül szomorú dolog. Szomorú dolog annál is inkább, mert a Magyar Köztársaság Országgyűlése is elfogadta ugyanazt a nemz etközi egyezményt, amelyet elsőként fogadott el egész Európában a Szlovák Köztársaság, nevezetesen a kisebbségi vagy regionális nyelvek chartájáról szóló nemzetközi egyezményt. Még egyszer mondom: Szlovákia elsőként írta alá, a második Románia volt, a harm adik Norvégia és a negyedik Magyarország. Persze, ez az egyezmény akkor fog hatályba lépni, ha legalább öt ország aláírja. De azt hiszem, hogy azokról az országokról, azokról a parlamentekről, amelyek aláírták ezt a nemzetközi egyezményt, feltételezhető, h ogy komolyan is gondolták az abban foglaltakat. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az országoknak lehetőségük van arra, hogy megjelöljék azokat a nyelveket, amelyekkel kapcsolatban a saját adott országban érvényesíteni kívánják az egyezményben foglaltakat. Magyarországon teljesen természetes dolognak tartom, hogy a 110 ezer főnyi szlovákságnak a nyelve, a szlovák, azon hat nyelv között van, amelyre mi ezt kiterjesztettük. Zárásként még egy gondolat - és Puha Sándor képviselőtársam nyilvánvalóan folytatni fog ja azt hiszem hármunknak vagy talán az egész frakciónak a közös gondolatát , ez pedig csupán annyi, hogy nekünk, magyarországi képviselőknek, függetlenül attól, hogy bármilyen kisebbséghez, bármilyen párthoz tartozunk, soha nem szabad a reciprocitás elvét előtérbe helyeznünk. Nekünk Magyarországon nem azért kell a hazai kisebbségeket pozitív diszkriminációban részesíteni, nem azért kell bizonyos területeken megtámogatni, mert ezért cserébe bármit is el szeretnénk várni. Nekünk ezt azért kell megtennünk, me rt Magyarország egy olyan ország, amelyik gyorsan szeretne az Európai Unióhoz csatlakozni és az élet minden területén, így ezen a speciális területen is szeretne ezeknek az európai normáknak megfelelni, vagy ezeken mér túlnőni is. Szerintem ezen a téren jó úton haladunk, és jó példát tudunk mutatni a szomszédainknak is. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
