Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
2908 ma már a jogbiztonság és az anyagi biztonság feltétele ilyen tervek létezése és legitim elfogadása. Én egyébként nem félek attól, hogy ebben a folyamatban olyan érdekellentétek születnének települések között, vagy települések és a megyei közgyűlés között, amelyek feloldhatatlanok. Ha mégis van ilyen, akkor az én véleményem szerint az Országos Területfejlesztési Tanács alkalmas szerv arra, hogy ezt a vitát rendezze, vagy keressünk más típusú olyan megoldást, amelyik vita esetén az eldöntést biztosít ja. Egy biztos: a törvényalkotó és én is egy dologhoz szeretnénk ragaszkodni, mert ez viszont valóban a területfejlesztési miniszter, a kormányzat és valamennyiünk közös felelőssége, hogy ilyen tervek létrehozásával számolnunk kell, ilyen tervek létrehozás ának feltételrendszerét biztosítanunk kell. Ellenkező esetben azokat a projektpályázatokat, amelyek az Európai Unióhoz kötöttek, vagy amelyek a Phareforráshoz kötöttek, az elkövetkező időszakban nem tudunk létrehozni. A területrendezési tervek készítéséne k eljárásrendjét egyébként törvényi felhatalmazás alapján a kormánynak kell véleményünk szerint szabályoznia. De abban az esetben, ha a tisztelt Ház úgy ítéli meg, hogy indokolt, hogy néhány garancia ehhez kötődően magában a törvényben megjelenjen, ebben a z értelemben is nyitott a törvényalkotó a javaslat elfogadására. Az országos és megyei településrendezési tervek egymásra épülő rendszert kell hogy alkossanak, a területrendezési terveket a településrendezési tervek készítése és jóváhagyása során tehát fig yelembe kell venni. Ugyanakkor a megyei önkormányzat szerepet kap az országos, a települési önkormányzat pedig a megyei területrendezési terv véleményezésében, ezáltal a törvényalkotó szerint létrejön az a beavatottság, az az informáltság, amelynek eredmén yeként a különféle településszintek közötti tervek harmóniája biztosítható. A területfejlesztési tervek, koncepciók és programok egyébként - hogy világos legyek - véleményünk szerint csak ajánlóak lehetnek. Ezen a területen tehát nem igaz az az igény, amel yet a területrendezési problémakörnél megfogalmazok a kötelező jelleget illetően, maguk a fejlesztési tervek, elképzelések nyilvánvalóan csak ajánló jellegűek lehetnek. Itt szeretnék visszatérni arra, hogy az eddigi parlamenti bizottságokhoz kötődő vitákra vonatkozóan néhány szó erejéig reagáljak. A környezetvédelmi bizottság ajánlásban fogalmazta meg azt, hogy az indoklást és a törvényjavaslatot fontos lenne kiegészíteni a nemzeti területfejlesztési koncepció elfogadásával, illetve a parlament elé terjeszt ésével, továbbá feltétlenül indokoltnak tartja, hogy ezt a koncepciót benyújtsuk az Országgyűlésnek. Ezt az igényt jogosnak tartom, és a munkatársaimmal együttműködve reményeim szerint már a hétvégi postával a képviselők rendelkezésére bocsátunk egy olyan anyagot, amely alapja lehet majd az elfogadandó nemzeti területfejlesztési koncepciónak. Tájékoztatásul szánom ezt az anyagot és nem vitára. Ennek elsősorban nem az az oka, mert nyilvánvaló, hogy majd a tárcaközi egyeztetések után kerülhet ez döntésre a pa rlament elé, tehát nemcsak ezért, hanem azért is, mert véleményünk szerint sorrendiségében itt úgy tudunk logikusan haladni, ha először elfogadjuk a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényt, felállnak a megyei fejlesztési tanácsok. Ezt a k oncepciót, amelyet olvasásra önök elé terjesztünk, a megyei fejlesztési tanácsok, az érintettek véleményével fogjuk majd idehozni a parlament elé döntésre. Ebben az értelemben tehát egyetértek a bizottság azon igényével, hogy a területfejlesztésről és rend ezésről szóló törvény összességében csak az országos területfejlesztési koncepcióval együtt adja ki a szabályozás és a célrendszer egészét. Mégis azt gondolom, hogy indokolt mintegy háromnegyed éves, egyéves türelem, amikor az érintettek véleménye is beépü l ebbe az országos területfejlesztési koncepcióba, és akkor visszahozzuk a normál kormányegyeztetéssel a parlament elé döntéshozásra. A másik kérdéskör a régió, a megye és a kistérség vitájához kötődik. Ehhez kötődően újfent megpróbálom elmondani azt, hogy szándékunk szerint e törvény egyértelműen kistérségpárti, és egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy ezen kistérségek önszerveződése az elkövetkezendő időszakban felgyorsuljon. Ezt sokadszorra hangsúlyozom, természetesen azért, mert úgy gondolom, hogy az egyik oldalról szembe kell nézni azzal, hogy a 3000 önkormányzat autonómiája meg fog maradni az elkövetkezendő időszakban. Ez a politikai realitás ma Magyarországon. Ugyanakkor egy
